Képviselőházi irományok, 1872. XXIV. kötet • 1021-1053. sz.
Irományszámok - 1872-1044. Törvényjavaslat az első magyar gácsországi vasut állami biztositékának felemelése és az 1873. évi XXIII. törvényczikk 3. §-ának módositása tárgyában
1044. SZÁM. 141 vonalat az engedélyezés alkalmával erre előirányzott költséggel kiépíteni, a később felismert geológiai nehézségek folytán — teljességgel lehetetlen volt; b) hogy habár azon I7V2 havi idővesztesség, mely a Vidrány határszéli vonalrészre nézve eredetileg megállapított 1 / 60-ad emelkedés kivihetlensége folytán az utóbb engedélyezett V4o" ed emel_ kedés törvényhozási tárgyalása (1871. XXXVIII. törvényczikk) által okoztatott kártérítési jogczirnet szintén nem képezhet, mindamellett ezen a kapcsolatos homonna-krasznibrodi vonal építését is hátráltató körülmény tagadhatlanul nagy mértékben befolyt az építési alap kimerültségére; c) hogy ámbár a társulat az e vasutengedélyezése után kibocsátott költségesebb szabványterveket, melyek a kárpótlási igény egyik nevezetesebb czimét képezték, önszántából, tehát megtérítési igény nélkül alkalmazta, mégis ezáltal a különben is kifogástalanul épített pálya — közvetve az államkincstár javára is — értékében nem jelentéktelenül emelkedett; d) hogy az 1871. XXXVIII. törvényczikkben kikötött refundálások és építkezések által az eredetileg megállapított szükségletre fenmaradó épitési alap oly összegre olvadt le, mely a névleges 40.000 frt helyett a sikpályákon szokásos mintegy 36.000 frtnyi biztositásnak felel meg ; e) hogy a társulat nemcsak az alagutnál, hanem az V40~ es emelkedésű vonal megkísértett kivitelénél is, a 200 méteres kanyarodás törvényhozási engedélyezése (1873. XXIII. törvényczikk 1. §.) előtt rendkívüli, s csakis vis majornak tulajdonitható veszteségeket szenvedett; s végre f) hogy mindezen és egyéb itt nem emiitett visszásságok, mint pl. a német-franczia háború stb., daczára a társulat eddig a legnagyobb áldozatoktól és koczkázattól sem riad vissza, hogy engedélyokmányszerü kötelezettségeinek eleget tehessen, sőt az engedélyeseknek már kiutalványozva volt alapítási nyeremény is utólag épitési czélokra fordíttatott. Mindezeknél fogva a kormány a fentebb emiitett kivételes rendszabályt helyén nem látván, 1873. évi október hó 24-én kijelentetett a társulatnak, hogy miután a kormány nincs azon helyzetben, miszerint a törvényhozás engedélye nélkül a társulat által kért segélyt nyújthassa, legközelebb egy törvényjavaslatot fog az országgyűlés elé terjeszteni, melynek elfogadása esetében az építkezések befejezésére még szükséges kiadások fedezése remélhetőleg biztosított leend. Minek következése lett, hogy a részvényesek legközelebbi közgyűlése ujabb 400.000 frt hitelt nyitott, melynek, valamint az az osztrák kormány és az illető pénzintézetek által nyújtott előlegek, s egyéb műveletek segélyével a társulat azon helyzetbe jött, hogy az alagutat m. é. május hó 30-án megnyithatta. Az állami segélynek ekként s egyidejűleg az osztrák kormány részéről is történt kilátásba helyezése folytán az épitési alap beszerzésével megbízva volt pénzcsoportozat nevében a cs. kir. keresk. és ipari hitelintézet szintén késznek nyilatkozott, az e beszerzésnél elért 2,500.000 frt hasznot a társulat rendelkezésére bocsátani azon esetre, ha az ezen összegen felül még mutatkozó hiánylati összeget a két állam akként biztosítja, hogy a részvényesek kamat-igényei terhetlenül hagyassák. Ezen, a közhitel érdekében mindenesetre megfontolandó ajánlat szükségessé tette, hogy a segélyezés módjára nézve a cs. kir. kormánynyal egyetértő eljárás kisértessék meg, minek folytán még Tisza Lajos volt közlekedési minister a ministeri tanács beleegyezésével az érdekelt osztrák ministerekkel személyes érintkezésbe lépett, s azon megállapodásra jutott, hogy előzetesen a társulat könyvei megvizsgáltassanak, különben pedig a czélbavett segélyezés cziméül és alapjául egyesegyedül az alagutnál tagadhatlanul és rendkívül nagy mértékben beállott vis major, illetőleg az engedélyezés alkalmával ezen alagutra előirányzott összegen felül tényleg felmerült több költség fogadtassák el. Ennek folytán a társulat számlakönyvei mindkét kormány szakértői által megvizsgáltatván, a még be nem fejezett munkálatok szigorú felbecsülése mellett a következő eredmény találtatott: Az összes épitési deficit . . . . 7,451.233 frt, melyből esik a magyar vonalra 4,53.8.008 „
