Képviselőházi irományok, 1872. XXIV. kötet • 1021-1053. sz.
Irományszámok - 1872-1036. Törvényjavaslat a magyar északkeleti és nyiregyház-ungvári vasutak függő ügyeinek rendezéséről
1036. SZÁM. 123 sínekért és kapocs eszközökért fizetett beviteli vámnak fele részükre visszafizetendő, kihagyatott s a ministerium utasíttatott, hogy a vállalkozókkal a reájuk e miatt háramló nagyobb költség kiegyenlítése iránt egyezségre lépjen." Ily egyezség előlegesen nem köttetett. Midőn azonban a pálya kiépítése czéljából külföldről megrendelt sínek behozattak, a vállalkozó a vám fele részének megtérítését követelte. Az általa bemutatott e részbeni okmányok megbiráltatván, a fizetett vám felerésze 685.000 o. é. írttal helyesnek találtatott s miután a megkísértett alkudozások ezen követelésnek más módon való kiegyenlithetésére nem vezettek, nem maradt volna más hátra, mint a mondott 685.000 forintot a társulatnak készpénzben megtéríteni. Minthogy azonban a kormány időközben tudomására jutott annak, hogy a társulat építési vállalkozója több teljesítményekért kárpótlást vesz igénybe, ennélfogva czélszerünek találta a két kérdésnek együtt leendő tárgyalását elrendelni, s tette ezt annál inkább, mert a társulat iránytadó köreiben a vámügynek ily módon leendő megoldása tekintetében kedvező hangulatra talált. Beérkezvén tehát a társulattól a vállalkozó követeléseit tárgyazó emlékirat, melyben ez utóbbi különféle czimeken — nevezetesen a tervek helybenhagyásánál előfordult kormánykésedelmekért, szerződésen felül követelt több munkáért, elemi események folytán előállott károkért sat., összesen 22,161.335 frtnyi követelést támasztott, az egy e czélból a közmunka és közlekedési, valamint a pénzügvi ministeriumok, továbbá a vasutépitészeti főfelügyelőség ós a kincstári ügyészség képviselőiből megalakított bizottságnak adatott ki tárgyalás végett oly utasítással, hogy netaláni egyesség sikerülte esetén a megállapítandó kárpótlási összegbe a külföldről szállított sinek vámdija fejében fizetett összeg felerésze a már megállapított s további változás alá nem eső 685.000 frt tőkével, s ennek 1874. évi február 15-től számitott 6% kamataival lesz felveendő, a társulatnak pedig ugyanaz alkalommal kijelentetett, hogy emez összeget s kamatait azon esetre is megkapja, ha a többi kárpótlási czimekre egyezség nem jönne létre, csakhogy ez esetben ezen összeg s kamatainak megtérítése készpénzben fog eszközöltetni és pedig 15 nappal azon időpont után, melytől kezdve az 1875. évi államköltségvetés terhére ezen összeget utalványozni lehetséges leend. A bizottság 1874. évi áprilhó 13-án megkezdett tárgyalásait befejezvén, s a kárpótlási igények egy részét figyelembe veendőnek találván, ugyanazon évi augusztushó 21-én megtette a vállalkozónak s a társulatnak ajánlatát a kártérítési igények kiegyenlítésére nézve. Ezen ajánlat főfeltételei voltak, hogy a társulatnak megengedtetik fővállalkozója kielégítése czéljából, a vámvisszatérítést is beleértve, 3,430.000 forint névértékű 5°/ 0-kal kamatozó kötvényt, melynek kamatját s törlesztését az állam addig, mig az a pálya tiszta jövedelmeiből fedezhető lesz, biztositana, kibocsátani. Hogy a fővállalkozótól a huszti Nagyvágh-hid késő kiépítése folytán követelhető s 537.000 frtra felszaporodott bírság elengedtetik. Hogy ellenben ugyanaz a kormánynak az építés felett gyakorolt felügyelete folytán felmemerült költségei fejében 280.000 forintot köteles megtéríteni s végre, hogy ugy a társulat, mint a fővállalkozó semmi további igényeket a kormány ellen nem támaszthat. A vállalkozó képviselői a megajánlott kárpótlási összeget azonban oly csekélynek jelezték, hogy ily alapon az egyezséget egyátalában megköthetőnek nem vélték; minthogy azonban kilátásba helyeztetett nekik, hogy a fővállalkozó igényeit részletesen igazolhassák, ennélfogva erre maguknak alkalmat adatni kértek. A bizottság e részben rövid utón kikért utasításához képest eljárván, elnökét s egy műszaki tagját felkérte, hogy a kárpótlási czimeket tételenként közölje a vállalkozó s a társulat képviselőivel 16*
