Képviselőházi irományok, 1872. XXIV. kötet • 1021-1053. sz.
Irományszámok - 1872-1036. Törvényjavaslat a magyar északkeleti és nyiregyház-ungvári vasutak függő ügyeinek rendezéséről
124 1036. SZÁM. s e tekintetben ellenészrevételeiket meghallgatván, azokat a bizottságnak esetleges további elhatározás végett terjessze elő. A részbeni értekezletek több napot vettek igénybe s befejeztük után a fővállalkozó képviselői határozott nyilatkozatra hivattak fel, mely alkalommal azon ellenajánlatot tették, miszerint a kötvényekben adandó névleges összeg 8,000.000 frtra emeltessék fel, a vám felerésze ezenkívül készpénzben téríttessék meg s végre a kormány fel ügyeletért kivánt 280.000 frt engedtessék el. Ezen ajánlat tárgyalása alkalmával a bizottságnak egyszersmind az emiitett értekezletek eredménye is előterjesztetvén, meggyőződést merített azokból az iránt, hogy az emlékiratban némely kérdés nem lévén kimerítően tárgyalva, az egyes tételeknél a vállalat igényei teljes méltánylást nem nyertek. Minélfogva eme tételek a társulattól s fővállalkozótól nyert adatoknak a kormány adataival lett összehasonlítása folytán újból megbiráltatván, e bizottság az első izben felajánlott kártalanítási összeget 4,000.000 forintra névértékben felemelendőnek találta s ez alapon a fővállalkozónak és a társulatnak ujabb ajánlatot tett. A fővállalkozó azonban ezen ajánlatot sem fogadta el, hanem ellenajánlatához szilárdan ragaszkodott s azon kéréssel, mikép az egyezkedési tárgyalások megszakitottaknak ne tekintessenek, egy második emlékiratot helyezett kilátásba, melyben ellenajánlatát tüzetesebben kívánta indokolni. Ily körülmények közt a bizottság, melynek az egyezség létrehozatala nem sikerült, megbízatását befejezettnek tekintvén, a tárgyalási iratokat a volt közlekedési ministernek beterjesztette. Midőn azonban a fővállalkozó 1874. szeptember 15-én a kilátásba helyezett második emlékiratát benyújtotta, az emiitett minister, annak megbirálására s további tárgyalásával ugyancsak ezen, már előbb működött bizottságot bizta meg s ez beható megvizsgálat után azon megállapodásra jutott, hogy azon ujabb emlékiratban az addig tárgyalt kárpótlási tételekre nézve mi sem hozatott fel, a mi a bizottságot arra indíthatná, hogy ezen tételek iránt hozott határozatait módosítsa. Talált abban azonban két oly uj tételt, mely az első emlékiratban tárgyalva nem volt s melyet figyelembe veendőnek ismert el. Ezen két ujabb tételre nézve a volt közlekedési ministert figyelmeztetvén, egyszersmind egy már előbb tárgyalt, de akkor figyelembe nem vett tételt is említett meg, mely az egyezség létesithetése tekintetéből mint igen méltányos, szintén tekintetbe volna vehető s végre a kormány-felügyeleti költség elengedése mellett is nyilatkozott. A volt közm. és közlekedési minister több izben megkisérlett szóbeli alkudozások után végre kijelentette a vállalkozó képviselőinek, hogy a bizottság által megajánlott 4,600.000 forintnyi névleges értékű kárpótlási összeget kész — a vámmegtéritést is beleértve — 5,000000. névértékben 5°/ 0 ezüst kamatbiztositással felemelni; de a vállalkozó képviselői ezen ajánlatot sem fogadták el, s az ügynek lehetőleg békés utón leendő kiegyenlithetése tekintetéből ujabb ellenajánlatukat terjesztették elő. Ezen ellenajánlatban 5 millió névértékű kötvényt kívántak, — de 6°/ 0 , s aranyban teljesítendő kamatozás mellett — kárpótlás fejében több munkáért; továbbá 720,962 frt névértékű hasonló kötvény-vámmegtérités fejében, s mindezen kötvényekre az államnak solidaris jótállását kérték olykép, mint a hogy az a keleti vasút 2-od sorozatú kötvényeire nézve megadatott. A fentebbi pénzbeli követelés 5°/ 0 kamat s ezüst árfolyam mellett átszámítva 7,080.380 forintot tett volna, mely összeget tehát eltekintve a solidaris jótállás iránti kívánságtól, a nevezett minister a bizottsággal egyetértőleg elfogadhatlannak jelentette ki s elhatározta saját ajánlata iránt a társulatot, mely nyilatkozatát azon időre tartotta fel, a midőn a kormány s a fővállalkozó közt az egyezség feltételei megállapittatnak, most már határozott nyilatkozatra hívni fel.
