Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.

Irományszámok - 1872-943. Törvényjavaslat az örökség és hagyomány birtokbavételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról

68 943. SZÁM. Ezen felszóllitás azon czélja, hogy az örökösödés kérdése mielőbb szabályoztassék, rendszerint elérhető a törvényjavaslat 110. §-ban foglalt rendelkezés által is, mely szerint minden jogilag érdekelt fél kérelmére kimondhatja a bíróság az örökösi nyilatkozat elmulasztásának jogi következményét. De mellőzte a törvényjavaslat ezen rendszabályt azért is, mivel ezen rendszabály mellett súlyosabb jogkövetkezmény van az örökösi nyilatkozat elmulasztásával egybekapcsolva, mint a minőt 19. §. megállapít, az t. i.: hogy azon örökös, ki a jogilag érdekelt valamely személy kérelmére kitűzött ujabb határidő alatt nyilatkozatát be nem adja, az örökösödési jogát elveszti. És itt vagyunk a harmadik kérdésnél, melyet a törvényjavaslat akkép oldott meg, hogy a nyilatkozat elmulasztásával rendszerint ugyanazon jogi következményt köti egybe. Az örökösödési eljárás czélja általában nem lehet az örökösödési kérdés végleges szabályozása, hanem az, hogy a valódi örökös jogai a bitorlók ellen megóvassanak, nem lehet tehát az örökösödési eljárásban közbejött mulasztással általában jogvesztést, hanem csak oly következményt egybekapcsolni, hogy a mulasztó az örökösödési eljárásból legyen kizárva. A jogvesztés rendszerint nincs arányban a mulasztással és gyakran épen azt sújtaná, kinek erősebb joga van, annak ellenében, a kinek joga gyengébb. Vannak azonban kivételes esetek, melyeknek minősége elegendően indokolja, ha a törvény kivételesen súlyosabb jogi következményt, a jogvesztést köti egybe az öröklési nyilatkozat elmulasztásával. Gyakran érdekében áll azoknak, a kiknek örökösödési joga attól függ, váljon más valaki kivánja-e saját erősb jogát érvényesíteni vagy nem, lépéseket tenni az iránt, hogy az örökösödés kérdése végleg szabályoztassék, nehogy azon veszélynek legyenek kitéve, hogy az örökséget a közelebb jogosítottnak tétlensége miatt birtokukba véve s talán örökségi bizonyítványt is eszközölve, midőn az örökösödéssel járó terheken már tul vannak, sok alkalmatlansággal a hagyatékot tisztázták, adóságokat és hagyományokat kielégítettek, előálljon a közelebbi örökösödési joggal bíró és a hagyaték tiszta maradványát követelve, ehhez minden fáradság nélkül hozzá jusson. Ily viszonyban van a helyettesitett örökös az egyenes örökös ellenében, a törvényes örököl a végrendeleti vagy szerződési örökös ellenében, a távolabbi törvényes örökös a közelebbi törvényes örökös ellenében. Ezeken kivül az utóörökösnek is érdekében állhat, bizonyosságot szerezni az iránt, hogy kik az örökösök s kik tartozandnak a hagyatékot annak idején neki kiszolgáltatni. Az örökösödési kérdés végleges szabályozására vonatkozólag tehát a 19. §. ezen személyeknek módot ád, miként a 100. §. szerint hivatalból kitűzött határidő alatt nem nyilatkozó örökös egy ujabban kitűzendő, s az örökös kérelmére meghosszabbítható határidő alatt jogvesztés terhe alatti nyilatkozatra felhivassék ugy, hogy ha ekkor sem nyilatkoznék, örökösödési jogát véglegesen elveszti. A jogvesztés következménye sokkal természetesebb, mint némely törvényhozás azon intézkedése, mely szerint a nem nyilatkozó örökös ugy tekintendő, mintha az örökséget elfogadná. A most mondott következmény felállítása épen az utóbb hivott örökösöknek, tehát azoknak érdeke ellen szól, a kik felebbiek szerint leginkább vannak utalva arra, hogy az örökösödési jogviszony végleges szabályozásának szempontjából lépéseket tegyenek. De ha a törvényhozás azon természet-ellenes vélelmet állítja fel, hogy a ki nem nyilatkozik ugy tekintendő, mintha az örökséget elfogadni akarná, akkor az utóbb hivott örökösök bizonyára nem fognak fellépni, mert hisz az örökös hallgatásának következménye reájok sokkal súlyosabb, mintha épen semmi lépést sem tettek volna. Egyébiránt míg az ipso jure örökösödési rendszerből következetesen az örökség elfogadásának vélelmezése következnék, addig az örökösi nyilatkozat rendszerének szükségszerű folyamánya az, hogy a ki nem nyilatkozik ugy tekintessék, mintha az örökséget elfogadni vonakodnék ; és ezen természetesebb következmény a felébb kifejtettekhez egy ujabb indokot szolgál arra, hogy az ipso jure örökösödés elve el ne fogadtassák. Minthogy azonban a törvényjavaslat 5. §. a hallgatag örökösödési nyilatkozatot megengedi, a 10. §. szerint pedig az örökösi nyilatkozat visszavonhatni, ezekből következik, hogy a 19. §. má-