Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.

Irományszámok - 1872-943. Törvényjavaslat az örökség és hagyomány birtokbavételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról

943. SZÁM. 69 sodik és harmadik bekezdésében foglalt jogszabály is csak azon esetben alkalmazható, ha az örökös nyilatkozat erejével biró tényeket sem vitt véghez. Ez lévén a 19. §-nak valódi jelentősége, nem szükséges oly jogszabály felvétele, mely azon esetre rendelkeznék, ha az örökös az örökséget birtokába veszi, mindamellett ugy nyilatkozik, hogy az örökséget el nem fogadja. Ily eset, ha képzelhető, a gyakorlatban vajmi ritkán fog előfordulni, s akkor is a törvényjavaslat 10. §. szerint meg nem engedhető. Azon eset, ha valaki egészen tőle függő felfüggesztő feltétel (protestatio, Bedingung) alatt neveztetett örökösnek, egészen azonos intézkedést tesz szükségessé, mert ezen esetben az örökös az által mutatja, hogy az örökséget csakugyan el akarja fogadni, ha a tőle függő feltételt teljesiti is. A 19. §. intézkedése tehát ezen esetre is kiterjed, csak hogy a bíróság belátására bizatik a feltétel figyelembevételével a teljesitésre hosszabb határidőt is tűzni. A 19. §. az elévülési idő tartamát a szerint hagyja, a mint az eddigi törvényeinkben meghatároztatik. Ennek oka abban fekszik, mivel az örökösödési jog elévülésére nézve nem tanácsos különböző határidőket megállapítani; pedig ha a törvényjavaslat, az örökösödési jog elévülését az eddiginél rövidebbre szabná, miután a törvénynek visszaható erőt nem lehet tulajdonítani, azon esetekben, a melyekben az örökség a törvény hatálybalépte előtt nyílt meg, hosszabb elévülési idő lenne. Sokkal tanácsosabb az elévülés kérdését önállóan tárgyalni. A törvényjavaslat 20. §-a azon eseteket tárgyalja, ha a felszólított örökös az örökséget el nem fogadja, vagy pedig épen nem jelentkezik örökös. Első esetben, ha a felszólított örökös az örökséget el nem fogadja, azaz sem a 4-ik, sem az 5-ik §. szerint nem nyilatkozik örökösnek, a 19. és 110. §§. szerint a jogilag érdekelt személyek kérelmére a nyilatkozat elmulasztásának jogi következménye kimondható. Ily esetben az örökösödési eljárást azzal kell folytatni, ki a végrendelet vagy törvény határozatai szerint legközelebb van az örökösödésre hivatva. A 20. §. második bekezdése összefüggésben van az eljárási szabályok közé tartozó 112. és 106. §§-kal. E szakaszok minden indokolás nélkül érthetők s oly elővigyázati rendszabályokat foglalnak magukban, melyek azon esetben, ha az örökösök vagy azok tartózkodási helye ismeretlen, szükségesek. Ha e rendszabályok daczára sem jelentkezik örökös, az örökség az államkincstárra száll, mely csak az örökös jogaival bírhatván, ugy van kötelezve is, mint az örökös, mi által a 20. §. harmadik bekezdése indokolva van. A 21. §~hoz. Ezen szakasz rendelkezése önkényt folyik azon rendszerből, mely az örökség birtokbavételének szabályozásánál kiindulási pontul elfogadtatott. — Az örökös azon joga ellen, hogy az örökjog vitássá nem tétele esetére a hagyatéki vagyonokat az örökség megnyílta után önhatalmúlag birtokába vehesse, merülhetnek fel aggodalmak azok részéről, a kik a hagyatéki hitelezőknek és az örökséghez még netalán igényt tartóknak érdekeit egyoldalúan tartják szem előtt. — Ámde ha közelebbről vizsgáljuk a kérdést, meggyőződhetünk, hogy az aggály nem alapos. —• Mindenekelőtt figyelembe veendő, hogy a tapasztalás nálunk is kétségtelenül beigazolta és a Lajthán túli joggyakorlat is kétségtelenné teszi, miként azon rendszer mellett is, mely a hagyatéki vagyonok birtokát csak hatósági átadás által rendeli megnyerhetőnek, a törvénynek ezen intézkedése csak írott malaszt, mely az életbe nem ment, nem mehetett át és az örökös vagy több örökös közül azok, a kik az elhalálozás helyén jelen lévén, az örökség megnyíltáról azonnal tudomást vesznek, legalább addig, mig a különös sürgetés esetén kivül rendesen ónlábokon járó bírósági intézkedés foganatosittatik", a hagyatéki vagyonoknak őrizet alá véte-