Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.

Irományszámok - 1872-943. Törvényjavaslat az örökség és hagyomány birtokbavételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról

62 943. SZÁM. A feltételes örökösi nyilatkozatban azonban csak a leltár jogkövetkezményét lehet feltételül kikötni, mert csak ezen feltétel van az örökösi nyilatkozat azon czéljával öszhangzásban, mely abból áll, hogy az örökös az örökhagyó kötelezettségeit csak az örökség erejéig teljesítse. A 7. §-hoz. A törvényjavaslat 4. és 5. §-ai szerint a nyíltan kijelentett örökösi nyilatkozat nem elkerülhetetlenül szükséges. Ha az örökjog nem vitás, az örökösi nyilatkozat elmulasztása jogi következményt nem von maga után s még akkor is, ha az örökjog vitás, az elmulasztásnak csak azon következménye van, hogy az örökösödési eljárás a mulasztó igényeire való tekintet nélkül folyik, de a mulasztó jogát rendes örökösödési keresettel érvényesítheti. A 7. §. meghatározza azon esetet, a melyben az örökösi nyilatkozat elkerülhetleuül szükséges ; szükséges t. i. akkor, ha az örökös a leltár jogkedvezményét kívánja igénybe venni. A 8. §-hoz. A 8. §. az örökhagyó végrendelkezési szabadságát nem érinti, de hatálytalannak nyilvánítja az örökhagyó azon tilalmát, hogy az örökös feltételes örökös nyilatkozatot ne adhasson, mert az örökhagyónak szabadságában állhat ugyan jogai átszállását feltételekhez kötni: de kötelezettségeit senkire akarata ellen nem szállíthatja, azért a feltételes örökösi nyilatkozatot sem tilthatja meg, mert ez annyit tenne, hogy az örökség erején túl is róhatna terheket az örökösre. A 9. §-hoz. E §. rendelkezését az önjogu örökösök és a gyámok, gondnokok s más törvényes képviselők közötti jogi különbség eléggé indokolja. Az önjogu korlátlanul rendelkezhetik jogáról, mig a másik nevében cselekvő törvényes képviselők koráltlan rendelkezési joggal nem bírhatnak. A 10 és 11. §-hoz. Az örökség elfogadását vagy el nem fogadását tárgyazó nyilatkozat következménye azonnal a nyilatkozat tételével áll be, s az örökösödéssel kapcsolatos jogviszonyok szabályozására eldöntő befolyással bir, ennélfogva, de még azért is, hogy az örökség birtokbavételével kapcsolatos jogviszonyok mielőbbi maradandó megoldást nyerjenek, a 10. §-ban meg kell állapítani, hogy a ki egyszer az örökséget elfogadta, az arról le nem mondhat, a ki feltétlen örökösi nyilatkozatot tett, feltételesen többé örökösnek nem nyilatkozhatik; és a ki az örökségről lemondott, e lemondást többé vissza nem vonhatja. Ugyan ezen szakasz azon további intézkedés, mely szerint az, a ki a végrendeleti örökséget el nem fogadja, ugyan azon örökségre vonatkozólag törvényes örökösödési jogát nem érvényesítheti, s csupán a köteles részhez netalán való joga marad fenn: következetes folyománya azon viszonynak, melyben a törvényes örökösödési jog a végrendeleti örökösödéshez áll s illetőleg azon jogkedvezménynek, melynélfogva a köteles rész intézménye a végrendelkezési jogosultságot korlátozza. Az ellenkező intézkedés azt eredményezhetné, hogy a törvényes örökös az örökhagyó intézkedését meghiúsíthatná s illetőleg, hogy az örökhagyó a köteles részhez jogosítottaknak törvény biztosította jogát megrövidithetné. Az örökség birtokbavételével kapcsolatos jogviszonyoknak szükségtelen bonyolításoktól való mentesítése azt követeli, hogy az örökös az elfogadási vagy lemondási nyilatkozatot ne szoríthassa a ráeső örökség vagy örökrésznek egy részére, hanem nyilatkozata az egészre hatályos legyen, mi an-