Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.
Irományszámok - 1872-943. Törvényjavaslat az örökség és hagyomány birtokbavételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról
60 943. SZÁM. Tudjuk és már a jelen indokolás bevezetésében felhozatott, hogy az osztrák polgári törvénykönyv, mely egy ideig nálunk is érvényben volt, e tekintetben a legmerevebb álláspontot foglalja el> s ez által oda jut el, hogy azon esetben is, a hol az örökhagyónak egyetlen nagykorú leszármazó örököse van, semmi adósságai nincsenek és a hagyaték holmi csekély ingóságokból áll, az aránytalan költséggel és időveszteséggel járó hagyatéki tárgyalásnak okvetlenül meg kell tartatnia. Ezen rendszer az állam túlságos gyámkodásának elvén alapul s a hosszadalmas eljárás daczára is, az örökösödés kérdését még csak ideiglenesen sem szabályozza, mert vita esetében még a valószínű örökös birtokbahelyezését sem engedi meg. E rendszer elfogadása ellen mindazon tekintetek harczolnak, a melyek az államnak a polgárok magánügyei feletti oknélküli gyámkodását tiltják, s a melyek nálunk pénzügyi tekintetekből a birósági teendők apasztását kívánatossá teszik. Főképen figyelembe veendő itt, miként e rendszer a birósági teendőket szerfelett szaporítaná, s hogy az állami gyámkodásnak valódi szükség által nem parancsolt ilyen túlságos kiterjesztése méltán vissztetszéssel fognak találkozni. Hiszen látjuk, hogy törvényhozásunk ujabb időben is az örökösödési eljárás szabályozásánál a hivatalos beavatkozást általános szabályként fel nem állította, hanem csak kivételes esetekre találta szoritandónak. A kifejtett okok figyelembevételével az öröségbevételét tárgyazó jogszabályok kiindulási pontjául az kell, hogy szolgáljon, miként az örökség birtokbavételéhez az örökös részéről annak kijelentése kívántatik, hogy ő az örökséget elfogadja s a bíróságok csak annyiban tartozzanak az örökség birtokbavételénél közreműködni, a mennyiben ezt a valódi szükség megkívánja. A valódi szükséget meghatározza az örökség birtokbavételénél érdekelt személyek jogbiztonsága, melyre az állam felügyelni tartozik. Az örökség birtokbavételére vonatkozó anyagi jogszabályok a nevezetesebb európai codexek, a porosz, a franczia, szász és zürichi törvénykönyvek és a hesseni javaslat ide vágó intézkedéseinek kellő figyelembevételével a fentebbi vezérelvekre van fektetve. Részletes indokok. Az 1. §-hoz. A törvényjavaslat 1-ső §-ának két első bekezdése oly általános jogelvet foglal magában, melyet indokolni nem szükséges. Ugyanazon §. 3-ik bekezdése már az általános részben találja indokolását. A 2. §-hoz. \ E §. foglalja magában a törvényjavaslat egyik alapelvét, t. i. az örökösöknek törvényelőtti egyenlőségét. Ez a jogvilágban oly általánosan elfogadott elv, hogy annak kimondása feleslegesnek látszik. Ezen alapelv jelentőségét már a jelen indokolás bevezetése kiemelte, s azt a törvényben világosan kimondani azért szükséges, mert a gyakorlatban a törvényhatósági árvaszékek nem szorítkoznak csupán az 1870: XLII. t.-cz. 8. §-ban körvonalozott hatáskörükre, hanem a perrendtartás 586. §-nak téves magyarázata alapján feljebbviteli birói hatalmat gyakorolnak a hagyatéki bíróságok eljárása felett. Ezen gyakorlat ellen az elméletből merített okokat felhozni nem szükséges; elegendő a már fentebb idézett 1870: XL1Í. t.-cz. 8. §-ra és az 1869: IV. t.-cz. 1. §-ra hivatkozni. A 2. §. ezen gyakorlat megszüntetését czélozza. A 3. §-hoz. E §. első két bekezdése az általános részben találja indokolását. A harmadik bekezdés azon jogelven alapszik, mely szerint élő lénynek nincs öröksége, nem létező örökséget pedig nem is lehet elfogadni.
