Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.
Irományszámok - 1872-1009. Tisza Kálmán belügyminister javaslata a tébolydai rendszerek tanulmányozása tárgyában
372 1009. SZÁM. Melléklet az 1.009. sz. irományhoz. Jelentése, a tébolydai rendszerek czélszerüségének tanulmányozására kiküldött bizottmánynak. A nagyméltóságú magyar királyi belügyministeriumnak 1871. évi július 15-én 16.270. sz. alatt kelt rendeletével a tisztelettel alulirt bizottmány a tébolydai rendszerek czélszerüségének tanulmányozására kiküldetvén, ez a különböző tébolydai rendszerekről a szakirodalomban meglévő adatok és ugy a hazai, valamint a külföldi tébolydákban szerzett tapasztalatok felhasználásával, ezen fontos ügyet beható tanulmányozás tárgyává tette, melynek alapján bátorkodik — a hazai viszonyok figyelembevételével szerkesztett szakvéleményét az alább következő pontokban tisztelettel előterjeszteni. Mindenekelőtt szükségesnek látta a bizottmány az elmebetegek elhelyezésére, gyógyápolására vonatkozó azon különböző rendszerek rövid ismertetését előrebocsátani, melyek az európai műveltebb államokban jelenleg gyakorlatban vannak, ezt megelőzőleg azonban felemlíteni, hogy mily rendszer követtetik e részben a hazai országos tébolydákban. Hazánkban két országos tébolyda létezik és pedig a budapesti (lipótmezei) és a nagyszebeni. 1. A budapesti országos tébolyda építése megkezdetett 1860. évben; az építési költségek, a várpalota-épitési alapból, a társas alapból, az országos adópótlékból, a belügyi tárczából és vegyes bevételekből fedeztettek. Ezen intézet megnyílt 1868. évi deczember 6-án, területe 69 hold 1.353V2 öl, mindkét nemű összesen 500 elmebetegre van felszerelve, kik 3 dijosztályzat szerint ápoltatnak. Az intézet évi ellátási átlaga kerekszámban 200.000 forint, évi jövedelme 46.000 frt, az államkincstár az évi kiadásokat pótolja körülbelől 154.000 frttal. Minthogy ezen intézetben ugy a gyógyítható, valamint közveszélyes gyógyithatlan elmebetegek oly módon helyeztetnek el, hogy utóbbiak az előbb nevezetteket gyógyulásukban nem akadályozzák: a budapesti országos tébolyda egyesitett gyógy- és ápoló-intézetnek mondható, melyben mindkét rendű betegek a tudomány jelenlegi állásához képest czélszerüen elhelyeztetnek, ugyanegy igazgatás és ugyanazon orvosok gondozása alatt állanak. A betegek, kórállapotuk, polgári állásuk, műveltségi fokuk és testi fejlettségűkhez képest foglalkodtatnak és a kellő felügyelet, úgyszintén az illető mesternek vezetése mellett, a férfiak könyvkötést, ruhakészitést, asztalos-, czipész-, kertiszalmafonási s házi munkákat; a női betegek pedig varrást, foltozást, harisnya-kötést, mosást súrolást, söprést sat. teljesítenek. A foglalkodtatás gyógyhatány gyanánt alkalmaztatván, a betegek teljesített munkálataik után ösztönzésül mérsékelt díjazást nyernek az intézeti pénztárból, mely részükre felgyógyulásukig gyümölcsözőleg elhelyeztetik és elbocsáttatásuk alkalmával nekik kézbesittetik. 2. A nagyszebeni országos tébolyda építése 1859. évben vette kezdetét. Az építési költségek adokozásokból, főleg pedig ő felsége által e czélra engedélyezett sorsjáték jövedelmeiből, mely a 400.000 forintot megközelítette, fedeztettek. Az intézet, mely 1863. évi november 19-én nyilt meg, 10 holdnyi területtel bir, mindkétnemü összesen 250 elmebetegre van felszerelve s berendezve; évi ellátási költsége körülbelől 52.000 frt, saját jövedelme az alap kamataival együtt, mintegy 11.500 frt, az államkincstár pedig az évi kiadásokat pótolja mintegy 40.500 forintnyi összeggel.
