Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.

Irományszámok - 1872-1009. Tisza Kálmán belügyminister javaslata a tébolydai rendszerek tanulmányozása tárgyában

1009. SZÁM. 373 Ez intézet a budapesti országos tébolydáéval hasonló rendszer szerint vezettetik. A betegek jelenleg asztalosmunka, művirágok készitése, terjedelmes kertimunka, méhészet és tehenészettel foglalkoznak; azonkívül pedig az intézet házi szükségletei is, ideértve a mosatást és faapritást, az elmebetegek által jobbára minden külsegély nélkül teljesíttetnek. Annak bebizonyítására, mily pontossággal végeztetnek némely munkák az elmebetegek által, tisztelettel felemlittetik, hogy a nagyszebeni tébolydai intézetben készült egy méhkas a medgyesi kiállításnál 1872. évben ezüst-éremmel jutalmaztatott; az intézeti kert termesztményei pedig, ugyanezen kiállításnál két broncz-érmet nyertek. 3. E két országos tébolydán kívül az elmekórosak ápolására alkalmas helyiségek léteznek még a pozsonyi országos kórházban 63 elmekóros számára; továbbá a kolozsvári országos kórházban, a pesti Rókus, a nagyváradi, miskolczi, gyöngyösi, szegedi, nyitrai és szegszárdi közkórházban, az irgalmas szerzet budai, egri és pápai kórház tébolydai osztályában, úgyszintén dr. Schwartzer Ferencz budai magán-tébolydájában. A magyarországi gyógyintézetekben és kórházakban összesen mintegy 1.200 elmebeteg helyezhető el. Áttérve az egyes rendszerekhez, melyek az elmebetegek elhelyezése körül jelen időben leginkább alkalmaztatnak, bátorkodik a bizottmány e következőket előadni. Európa műveltebb államaiban az elmebetegek elhelyezése s gyógyápolása leginkább négyféle rendszer szerint történik, t. i.: 1. az úgynevezett intézeti zárt tébolydai rendszer * 2. a cottages; 3. a telepitvényi; 4. a családi körb eni ápoltatás rendszere szerint. A zárt intézeti rendszer vagy az úgynevezett tébolyda nem más, mint a kellő mennyiségű helyiségekkel és felszereléssel ellátott, bizonyos számú elmebetegek együttes befogadására kijelölt, és meghatározott zártkörrel bíró helyiség, intézet. A cottages- (lehetne azt csoport-rendszernek nevezni) rendszer az, a midőn bizonyos számú, már határozottan javulásnak indult, vagy gyógyithatlan, de mindamellett csendes és munkára alkalmas betegek a fenálló tébolyda zárövén kivül, azonban ezen intézet közvetlen szomszédságában és ennek tulajdon területén, apró és egymástól egészen különálló házacskákban, a zárt intézetnél szabadabb körrel és kevésbé szigorú felvigyázat mellett vannak elhelyezve, mely házacskák berendezése egyébként a közönséges lakházakéval azonos. Telepitvényi rendszer (colonia) az, mely szerint bizonyos számú csendes és munkaképes betegek az e czélra kijelölt mezei birtokon, a zárt intézetnek nem közvetlen szomszédságában és telkén, az ezen birtokhoz tartozó gazdasági épületekben, akiókban, mint földrnivelő munkások, tehenészek, lovászok, juhászok stb. a felügyeletük, illetőleg gondozásukra bizott állatjaik körében szigorú ellenőrzés nélkül vannak elhelyezve (10 —15 betegre egy felügyelő). Családi körbeni ápolás, a mint ez Belgiumnak antwerpeni tartományában Gheel faluban már több évszázadon át történik. — Lényege ennek abban áll, hogy egyes ápoló családok (nuriciers) körében helyeztetnek el egyenként, vagy bizonyos számban az elmebetegek, az állam ellenőrzése s ugyanaz által megállapított dijak mellett. A zárt intézeti, vagyis az úgynevezett — tébolyda-rendszer, mint a különböző nemű elmebetegek biztontartására, felügyeletére, nemkülönben gyógyápolására, berendezésénél fogva legbiztosabb intézmény, a külföld legműveltebb államaiban is legelterjedtebb. így p. o. Angliában, Skót és Irföldön összesen 86 ilynemű zárt intézet van. — Ausztriában 12 nagyobb — 8 kissebb, összesen 20 nyil-