Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.

Irományszámok - 1872-944. Törvényjavaslat az 1875. évben fizetendő általános jövedelemadóról

944. SZÁM. 111 rögtön meg kell indulnunk, azonnal kevesbíteni kell kiadásainkat, azonnal öregbíteni kell bevételeinket s állami költségvetésünk hiányát most is már, nagyobb részben legalább, a közadók emelése által kell fedeznünk, mert valamint a magán háztartásban, ugy az államiban is a kiadásoknak mérséklése az egyensúly helyreállításának egyik feltétele s azoknak állandó, valóságos fedezését csak saját jövedelmeink képezik, másrészről annak bebizonyítása, hogy az állami háztartásunkat az e czélra biztosan egyedül vezető módon tényleges áldozatok felvállalásával is rendezni komoly szándékunk van s ezt tenni képesek is vagyunk, állami hitelünk helyreállítására és számos nagyfontosságú okokból halaszthatlan megszilárdítására is okvetlenül szükséges. Az általam benyújtott adótörvényjavaslatok czélja volt a hiánynak ily módoni fedezését lehetővé tenni. A közadók kezelését akartam egyrészről rendezettebbé, szigorúbbá tenni, hogy létező közjövedelmi forrásaink megadják az államnak mind azt, a mire azokból méltán számithat s ekképen csekélyebb összegekre szállittathassanak le azon ujabb közterhek, a melyekre még akkor is, ha előirányzott állami bevételeink mind befolynak, okvetlenül szükség van. Azon számitások, melyeket az emiitett javaslatoknak a törvényhozás általi elfogadásából várható pénzbeli eredményekre nézve tettem, arra voltak alapítva, hogy ezen javaslatok lényeges módosítások nélkül fognak a törvényhozás által elfogadtatni. Jelenleg ezt már reménylenem nem lehet, emiitett javaslataim közül ugyanis abból, mely a közadók kezeléséről szól, a törvényhozás a megyék házi adója behozatalának ez évről elhalasztásával a törvényhatóságok által a közadók kezelésére gyakorlandó befolyás üdvös voltának egyik lényeges biztositékát időközben elenyésztette ; a képviselőház adóügyi bizottsága pedig egyebek között, melyekkel a javaslat sikerét gyengitette, a tervezett rendszernek sarkköveit: az adófelügyelői intézménynek s a községi adókezelésnek lényeges kellékeit szedte ki, s az általa már eddig tárgyalt egyéb törvényjavaslatokban is oly módosításokat tett, melyek közül több nemzetgazdaságilag jótékony hatást gyakorolhat ugyan, de a várt pénzügyi eredményt mindenesetre apasztani fogja. Hasonlót várhatok azon javaslataimra nézve is, melyeket az adóügyi bizottság még nem tárgyalt; s azon sok észrevétel, mely azok ellen s különösen az adóügyi bizottság által legközelebb tárgyalt kereseti és az öt százaléknyi egyenes adófelemelést tárgyazó másik törvényjavaslataim ellen több oldalról emeltetett, nem engedi reménylenem, hogy javaslataim az országgyűlés tárgyalásain jelentékeny módosítások nélkül menjenek keresztül, sőt az egyenes adók 5%-nyi egyszerű felemeléséről szóló törvényjavaslatomnak az országgyűlésen keresztülvitelét is sok nehézségbe ütközőnek tartom. Lehet, hogy mindennek oka, javaslataim hiányos voltában fekszik, de még ezen esetben is, ha ez igy van, tekintve azt, hogy az adók kezeléséről szóló törvényjavaslatom, terjedelmessége és a bennefoglalt számos nagyhorderejű részletes intézkedés miatt, az országgyűlésen rövid idő alatt és igy oly időben, hogy az ez évben már életbeléptethessék s ekképen ez évben már a várt sikert eredményezhesse, semmi esetre keresztül nem vihető, de e felett többi törvényjavaslataimnak országgyűlési tárgyalása is az általuk érintett érdekek nagy száma és fontossága mellett előreláthatólag hosszabb időt veend igénybe, bizonyos az, hogy ily körülmények közt a költségvetés beterjesztése alkalmával az államköltségvetési hiány fedezésére nézve tett számításomat már fel nem tarthatom s kénytelen vagyok azt jelentékenyen módosítani, számításaim előnyére szolgálván, hogy ez alkalommal már tekintetbe vehetem azon javaslatokat is, melyeket a képviselőház állandó pénzügyi bizottsága az egyes ministeriumok költségvetéseire s általában a költségvetési mérlegre nézve tett. Igaz, hogy ezen számítás számszerű pontossággal csak a költségvetés tárgyalásának későbbi stádiumában lesz véglegesen megállapítható, annyi azonban már most is tény, hogy az 1875-iki hiány mintegy 25 millió forintnyi összegre mindenesetre számitható s ha ez összegből, tekintve a legközelebb