Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.
Irományszámok - 1872-943. Törvényjavaslat az örökség és hagyomány birtokbavételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról
100 943. SZÁM. Á 117. §. utolsó pontjának rendelkezése azon alapszik, mivel külföldiekre az ország törvényei ki nem terjednek. Például egy berlini bankár kölcsön adott egyik magyarországi földbirtokosnak bizonyos összeg pénzt, melynek erejéig a zálogjogot adósának magyarországi földbirtokára bekebeleztette; meghalván a berlini bankár, azt, hogy ki örökösködik a bankár után, s különösen, kire szállt annak Magyarországon telekkönyvileg biztosított követelése, a porosz törvények szerint a porosz birák ítélik meg. Ha már most a berlini bankár örököse az örökhagyó telekkönyvi jogait a maga nevére kívánja átíratni, miután a felett Ítélni, hogy kire száll az örökhagyó követelése, nem a magyar törvények szerint a magyarországi birák hatósága alá tartozik, a telekkönyvi jog átirásánál is elegendőnek kell lenni oly okiratnak, melylyel a porosz törvények szerint a porosz birák az örökség átszállását bizonyítani tartoznak. A 118 — 122. §§-hoz. A 81. §. szerint, ha csak egyetlen örökös kívánja is ; az osztálynak bíróság közbejöttével kell megtörténni. Bíróság közbejöttével az osztály kétféleképen történhetik : a) vagy ugy, hogy a biró alakszerű kereset folytán az érdekelt feleket a perrendtartás szabályai szerint meghallgatja, s azután a per folytán kifejlett tények és előadott bizonyítékok alapján, a törvény rendeletei szerint ítéletet hoz; b) va £>y pedig akképen, hogy a biró az érdekelt feleket meghallgatja ugyan, de ezt főképen azért teszi, hogy a felek között barátságos egyezséget hozzon létre, mi ha nem sikerülne, az osztályt ideiglenesen megteszi, de a törvény rendes útját az elégületlen félnek fenhagyja. Az a) alatti eset egyáltalában nem vonható az örökösödési eljárás, mint egészen perenkivüli eljárás keretébe. A b) alatti eljárás szabályozása sem képezi a sajátképeni örökösödési eljárás tárgyát, mert az örökösödési eljárás főtárgya az örökjog kimutatása és az örökség birtokbavétele, mi, ha megtörtént, az örököstársak maguk között az osztály iránt a bíróság közbejötte nélkül is szabadon egyezségre léphetnek. Tekintve azonban, hogy a nép fogalmában az örökség birtokbavétele az osztálylyal elválaszthatlan kapcsolatban van, hogy a magyar törvényhozás már az 1832 —1836: XIV., 1840: VIII. és XIII. törvényczikkekben intézkedett a perenkivüli osztályos eljárásról, hogy az 1868 : LIV. törvényczikknek az örökösödési eljárásról szóló szabványai főképen a perenkivüli osztályos eljárást szabályozzák (577., 578., 579., 583., 585., 586., 590., 592. §§.), s igy, ha a jelen törvényjavaslatban, melynek czélja az 1868: LIV. törvényczikknek az örökösödési eljárásról szóló egész fejezetét hatályon kivül helyezni, a perenkivüli osztályos eljárás nem szabályoztatnék, a törvényben oly hézag támadna, melyet a naponkint felmerülő érdekek miatt nem lehet támadni engedni: ezeknél fogva szükséges volt a perenkivüli osztályos intézkedést is a törvényjavaslatba felvenni. Ezen intézkedésre való jogosítás a hagyatéki bíróságot az osztályos ügyekre nézve békebírói hatáskörrel ruházza fel, nemcsak, hanem azonfelül az által is, hogy a hagyatéki bíróság hatásköre nemcsak az egyeztetésre szorittatik, hanem a bíróság az osztály ideiglenes megtételére is jogosult számos osztályos pernek eleje vétetik. Azon egyes rendelkezések, a melyek a 118.—122. §§-ban foglaltatnak, annyira magukban érthetők, hogy itt elegendő a következőkre szorítkozni. A 119. §. szerint az osztály alapjául a leltári becsű nem szolgálhat, azért a hagyatéki bíróság az egyes hagyatéki tárgyakat megbecsülteim tartozik.
