Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.

Irományszámok - 1872-943. Törvényjavaslat az örökség és hagyomány birtokbavételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról

943. SZÁM. 101 Osztály alapjául csak a valódi érték szolgálhat, a valódi érték pedig az, mely a tiszta jövedelem tőkéjének felel meg; már pedig azon adatok, melyeket a 108. §. szerint az ingatlanok értékének meghatározása végett a leltárhoz kell kapcsolni, a legtöbb esetben nem a tiszta jövedelem, hanem az államadó kimutatásából fognak állani. Mindamellett a törvényjavaslat a becslésre nézve általános szabályokat nem állit fel azért, mert ily általános szabályok alig lennének minden concret esetben alkalmazhatók, de azonfelül a feleli érdeke legjobban fogja tudni kimutatói azon módot, mely szerint egyes esetekben a hagyatéki egyes tárgyak valódi értékét megállapítani lehet. Különben a sommás eljárás szabátyai szerint kellvén a bíróságnak az ideiglenes osztályos intézkedés megtételénél eljárni, mindazt, a mit a törvényhozás a sommás eljárásban a szakértők kihallgatására nézve a polgári törvénykezési rendtartás módosítása tárgyában beadott törvényjavaslat tárgyalásakor határozni fog, a peren kívüli osztályos intézkedésre nézve is alkalmazást fog nyerni, a mennyiben az érdekelt felek a becslésre nézve másként nem egyeznek meg. A 120. §. azon esetről rendelkezik, ha az osztály az örökségre vagy annak egyes tárgyára nézve természetben nem lehetséges. Ezen esetben az osztályt kivánó örökös társakat a természetben fel nem osztható örökségi tárgyra nézve a közösség megszüntetése végett a törvény rendes útjára kell utasítani. Mivel azonban a feloszthatlan közös örökség jövedelmei természetben mindig feloszthatók: magában érthető, hogy a hagyatéki biróság ily esetben is a 121. és 122. §-ok szerint a jövedelmekre nézve az osztáljt megteheti. Ez lévén a 120. §-nak valódi értelme, az a kérdés, miért nem lehetne a hagyatéki bíróságot az ideiglenes osztályos intézkedésre feljogosítani azon esetben is, ha az örökség vagy annak egyes tárgya természetben feloszthatlan? Ha a 119. §. szerint az örököstársak között az iránt, hogy az örökség valamelyik örököstársnak a becsérték kifizetése mellett átengedtessék vagy közárverésen eladassák, magok között meg nem egyeznek, akkor három eset lehetséges: a) vagy az egész örökség természstben felosztható; b) vagy az egész örökség természetben fel nem osztható; c) vagy végre némely örökségi tárgyak természetben feloszthatók, mások nem, ezen utóbbi esetben ismét lehetséges, hogy a természetben feloszthatlan tárgyak becsértéke tetemesen felülhaladja a feloszthatók értékét vagy megfordítva, ezek értéke nagyobb amazokénál vagy végre mind a kétnemű tárgyak értéke egyenlő. Az a) alatti eset a felebbi kérdést nem érinti; a kérdésre adandó feleletnél csak a b) és c) alatti esetek.jöhetnek tekintetbe. A c) alatti esetben a természetbeni felosztás nem absolute lehetetlen akkor, ha a természetben felosztható tárgyak értéke tetemesen felülhaladja a feloszthatlanokét. Például, ha egy falusi földbirtok jövedelmezőségéhez képest 50 000 forintra van becsülve s az azon levő lakház a hozzá tartozó épületekkel együtt külön 8.000 forint becsértékben van felvéve, ezen esetben a fővagyont a mezei gazdaságot képező ingatlanokat lehetséges természetben felosztani s a tartozékokat képező épületek becsértékét az osztályrészek kimunkálásánál ki lehet egyenlíteni. Ha a c) alatti esetben feloszthatók értéke egyenlő a feloszthatlanok értékével, sőt még akkor is, ha a feloszthatlanok értéke felülhaladja a feloszthatókét: gyakran lehetséges lesz a feloszthatókat természetesen felosztani. Például, ha az örökség egy városi házból és egy falusi földbirtokból áll, az utóbbit több örököstárs között is lehetséges természetben felosztani. A 120. §. rendelkezése tehát kivétel nélkül csak a b) alatti esetben nyer alkalmazást; a c) alatti esetben pedig csak épen a természetben fel nem osztható örökségi tárgyra nézve alkalmazandó akkor, ha az osztály az egész örökségre nézve természetben nem eszközölhető.