Képviselőházi irományok, 1872. XXII. kötet • 921-939. sz.

Irományszámok - 1872-927. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875-ik évi államköltségvetés IX. fejezete alatt, „Fiume” költség előirányzatáról - 1872-928. Magyar váltótörvényjavaslat

• • •• '•• . • • •• . . • , •••••• 9?8. SZÁM. 137 lönbség létezik, nem látszott feleslegesnek az utalvány folytán keletkezett elfogadás joghatályát külön megállapítani annál is inkább, mert maga a k. n. váltórendszabály is különbséget tesz az utalványozó és a névbecsült, tehát azon személyek megjelölése közt, kiknek érdekében a közbenjárás történik. Már több izben hangsúlyoztatok, mikép a k. n. váltórendszabály túlságos rövidsége könnyen tévedésekre adhat, alkalmat és ha az ily tévedések lehető elhárítása általában kívánatosnak mutatkozik, az még inkább szükséges egy oly intézménynél, mely a gyakorlatbari ritkábban szokott használtatni s melynek jelentőségére nézve a legtöbb ferde felfogással találkozunk. A mi a 63. czikkben foglalt intézkedéseket illeti, azokat a szükségbeli utalvány természete és czélja indokolja. E szükségbeli utalványozott mint az utalványozó megbízottja lép ugyan a váltókapcsolatba, de ugyanazon kötelességet veszi át, mely az intézvényezettet terhelte volna, ebből folyólag felelős lesz a váltóbirtokos irányában ép ugy mint felelős leendett az elfogadó s a különbség közte s a közönséges elfogadó közt mindössze abban áll, hogy a váltókapcsolatban álló személyek közül csak azoknak felelős, kik mint az utalványozó utódai jelentkeznek, kiket tehát a közbenjárás nélkül az utalványozó ellsn viszkereset illetendett. Az utalványozó azért jelöl ki in subsidium egy más intézvényezettet, hogy magét a bekövetkezhető zavar ellenében biztosítsa, mi sem természetesebb tehát mint az, hogy intézkedésének előnyei nem szolgálhatnak javára azoknak, kik felelősséggel neki tartoznak. Hogy a tervezet 63. czikke a váltó elfogadása esetében sem a váltóbirtokosnak, sem az utalványozó utódainak viszkeresetet nem ad, abban találja indokolását, hogy ugy a váltóbirtokos, mint az utalványozó utódai az elfogadással elérik azt, mit a lejárat előtt követelhetnek, igényeik ugyanis csak az elfogadás követelhetésére terjednek, ennek megtörténtével tehát reájuk nézve a váltó egyelőre czélját elérte. Az, hogy az elfogadás nem az eredeti intézvényezett, hanem egy közbenjáró részéről történt, a dolgon mit sem változtat, mert a fizetés, illetőleg az elfogadás már a váltó tartalma szerint vagylagosan igértetett, a ki tehát az ily váltót fizetés gyanánt elfogadja, annak el kell készülve lenni arra, hogy az ígéret teljesítése esetleg az utalványozott s nem az intézvényezett részéről fog elvállaltatni, rajta tehát sérelem nem történik az által, hogy esetleg az utalványozott lép az intézvényezett helyébe. 64. §-hoz. A tervezet 64. czikke csak annyiban tér el a k. n. váltórendszabály 57. czikkétől, hogy ezt némi tekintetben kiegészíti, kijelentvén, hogy a váltót oly esetben, midőn az elfogadás sem az intézvényezettnél, sem az utalványozottnál el nem érhető, az óvás felvétele után névbecsülésből mindenki elfogadhatja. E kiegészítést nemcsak azon körülmény indokolhatja, hogy azt a svéd váltórendszabály szerkesztői is szükségesnek találták, hanem az is, hogy a k. n. váltórendszabály 57. czikke egy nem teljes intézkedést tartalmaz, mely mintegy következményét képezi egy ki nem fejezett gondolatnak. Egyébiránt a szóban lévő kiegészítés által a k. n. váltórendszabály intézkedésén a lényeget illetőleg változás nem történik, mert a tervezet 64. czikke sem kényszeríti a váltóbirtokost a közbenjárás elfogadására, ha az ajánlat erre oly személy részéről tétetik ki a váltón, mint szükségbeli utalványozott kijelölve nincsen. Igaz, hogy e kérdésre nézve az elmélet korántsem jutott még végleges megállapodásra. Azok, kik a váltóbirtokostól a jogot a névbecsülés visszautasítására megtagadják, érvelésüket az utalványozásból merített analógiára építek, azonban hibásan, mert a váltóbirtokos jogai fentartása végett csak arra kötelezhető, minek teljesítésére a váltóban utasítás foglaltatik, ily utasítás hiányában tehát a váltóbirtokost a tett ajánlat elfogadására kötelezni annál kevésbé lehetne, mert az ajánlat elfogadása által a nyújtott garantiával meg kellene elégednie s a biztosítási viszkei'esetről le kellene mondania. Ehhez járul még az is, hogy a szükségbeli utalványozott ajánlatának el nem fogaKEPVH. IROMÁNY. 1872 —75, XXII. 18