Képviselőházi irományok, 1872. XXII. kötet • 921-939. sz.

Irományszámok - 1872-927. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875-ik évi államköltségvetés IX. fejezete alatt, „Fiume” költség előirányzatáról - 1872-928. Magyar váltótörvényjavaslat

136 928. SZÁM. 62. §-hoz. A k. n. váltórendszabálynak alapul szolgált porosz javaslat — 15. §. — nem kötelezte a váltóbirtokost arra, hogy ez az elfogadás megtagadása esetében a váltót a szükségbeli utalványozottnál bemutassa. A javaslat e részbeni intézkedése azonban a lipcsei tanácskozmányban heves megtámadások után elejtetett. A tanácskozmány azon teljesen helyes felfogásból indult ki, miszerint a váltókapcsolatban álló személyeknek kivétel nélkül jogukban áll, a váltóigéret lehető biztonságáról gondoskodni az esetre, ha a kötelezettséget az, kit ez a váltó tartalma szerint terhelne, el nem vállalja vagy az elvállaltat nem teljesiti. ügy de ha a váltókapcsolatban álló személyek e jogosultsága, mely a szükségbeli utalványozott kijelölésében nyilatkozik, elismertetik, akkor nem lehet a váltóbirtokos tetszésére bizni, hogy akarja-e az elfogadást a szükségbeli utalványozottnál is megkísérteni vagy sem. Az utalványozott az intézvényezett helyetteseként jelentkezik, tehát annak minőségét veszi fel, ha az eredeti intézvényezés czélhoz nem vezet. A váltóbirtokos, ki szükségbeli utalványnyal ellátott váltót szerez vagy fizetés gyanánt kap, önként aláveti magát a váltón levő azon módosításoknak melyek a fizetés keresésére nézve kijelölvék; nem állhat tehát szabadságában a szükségbeli utalványt, vagyis a subsidiarus intézvényt mellőzni s ez által magát azon feltétel teljesítése alól feloldani, mely mellett a \ áltóigéret keletkezett. Ha azonban az utalványozás joga a válíókapcsolatban álló személyeknek átalában megadatik, azt a szükségen tul kiterjeszteni ép oly méltatlanság volna, mint szükségen tul korlátozni, a közbenjárás szükségentuli kiterjesztése a váltóbirtokos nem igazolható zaklatása volna azonban, ha a fizetés helyén kívüli más helyre szóló szükségbeli utalványozás is megengedtetnék, mert ez által a váltóbirtokos könnyen azon helyzetbe juthatna, hogy a szükségbeli utalványt a legjobb akarat mellett is vagy átalában nem vagy legalább nem oly időben vehetné igénybe, mely alatt azt különbeni jogvesztés terhe alatt igénybe vennie kellene. Miután a váltó pontos beváltása mindazoknak érdekében áll, kik ellen az elfogadás hiánya miatt viszkeresetnek helye lehetne, megtörténhetik, hogy ugyanazon váltón több szükségbeli utalványozott fordul elő, mely esetben nem függhet a váltóbirtokos akaratától, hogy az utalványozottak közül melyikhez kivan előbb fordulni. Az utalványozott belépése ugyanis a váltókapcsolatba, a kötelezettek helyzetét lényegesen megváltoztatja, ugyanazért szükségesnek látszott kijelölni azon szabályokat, melyeknek ily esetben a bemutatásra nézve irányadóul kell szolgálni. Első sorban természetes, hogy a váltó tartalmának kell irányadóul szolgálni, a váltóbirtokos tehát a bemutatást azon sorrendben köteles teljesíteni, melyben a kijelölés történt vagyis ahoz kell előbb fordulnia, kit korábbi előző jelölt ki, ha azonban ez a váltóból ki nem tűnik, nincs elfogadható ok a váltóbirtokos akaratát e tekintetben korlátozni, miért is az a bemutatást ily esetben tetszése szerint minden sorrendben teljesítheti. Végre miután a közbenjárás czélja az előzőket a viszkereset alól felszabadítani, annak természetével egyáltalán nem ellenkezik azon praesumtio, melyet a 62. §. utolsó része kifejez, s mely szerint az elfogadás kétség esetében az intézvényező érdekében történtnek tekintendő. 63. §-hoz. A k. n. váltórendszabály ép ugy mint a magyar váltótörvény az utalványozott közbenjárását a névbecsülőjével azonosítja, erre mutat egyrészről a váltórendszabály 61. czikke, mely a biztosítási viszkeresetről intézkedik; másrészről a lipcsei tanácskozmányban felhozott eszmecsere, mely semmi kétséget sem hagy arra nézve, hogy a tanácskozmány tagjai az utalványozott és a névbecsülő részéről történt elfogadás foganatjára nézve különbséget tenni nem kívántak. Daczára azonban a most érintett körülménynek, miután a közbenjárásnak szóban lévő két neme közt alakilag kétségtelen kü-