Képviselőházi irományok, 1872. XXII. kötet • 921-939. sz.

Irományszámok - 1872-927. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875-ik évi államköltségvetés IX. fejezete alatt, „Fiume” költség előirányzatáról - 1872-928. Magyar váltótörvényjavaslat

132 928. SZÁM. tótól különböző személy és telepként az elfogadó, illetve a kibocsátó lakhelyétől különböző hely van kijelölve, — hogy tehát oly esetben, midőn a kibocsátó vagy elfogadó, mint telepest maga magát nevezi meg, és íizetési helyül az elfogadó vagy kibocsátó lakása van kijelölve, az óvás az elfogadó és a kibocsátó elleni kereset fentartására nézve nem szükséges. Végre nem lehet felesleges e helyütt felemlíteni, miszerint oly esetben, midőn a váltólejárat előtt a telepes birtokába kerül, ez utóbbitól az óvást az elfogadó és a kibocsátó irányában nem lehetne helyesen megkívánni. Igaz, hogy e kérdés tekintetében az elmélet terén még máig sincs megállapodás s az érvek, mik a most érintett nézet ellen felhozatnak, nem minden alap nélküliek; tekintve azonban, hogy azon esetben, ha a telepes a váltó birtokosává lesz, s a lejáratig az marad, a viszony, mely közte és az elfogadó, illetve a kibocsátó közt létezett, önmagától megszűnik s a telepes többé már nem mint idegen, hanem mint az elfogadó vagy a kibocsátó hitelezője jelentkezik, ki jogai megóvása végett következetesen nem szőrittathatik arra, mire egy külön álló harmadik személy szorítható lett volna; tekintve továbbá, hogy e kérdés a gyakorlatban az elmélettel ép ellenkező megoldást nyert, — e tekintetben már azért is a gyakorlat útmutatását kellett követni, mert minden oly intézkedés, mely a váltóbirtokost jogai érvényesítésében, a váltójog lényegének sérelme nélkül elősegít s a nélkülözhetlen vagy nem indokolt formalitások megszorítását czélozza, a váltó forgalmi képességét kétségen felül növeli. 52. §-hoz. Az 52. ez. első bekezdésében foglalt intézkedés tulajdonképen csak kiegészítése az 5. ez. 4) pontjában foglalt határozatoknak, mely szerint a fizetési idő egyebek közt meghatározott napra is szólhat. A határozott napra szóló váltók sajátsága abban áll, hogy azok lejárata mindig valamely kalendáriumi napra esik, tehát külön kiszámítást nem igényel. E váltók azonban nem vesztik el jellegzetüket akkor sem, ha lejáratuk valamely hónak nem szám szerinti, hanem oly napjára tűzetik ki, mely az évben csak egyszer fordul elő; igy pl. a váltó szólhat szt. Mihály, szent. György stb. napra vagy átalában oly napokra, melyek az évben csak egyszer fordulnak elő, mert ép azon körülmény teszi a lejáratot már előre meghatározottá, hogy annak kiszámítása nem szükséges. A k. n. váltórendszabály 30. czikkének azon intézkedése, mely szerint a lejárat a hó 15-re esik, ha a váltó a hó közepére lett fizetendőleg kiállítva, a gyakorlatban elégtelennek mutatkozott, mert megoldatlanul hagyta azon kérdéseket, melyek a lejáratra nézve keletkezhetnek, ha a fizetési határidő valamely hó elejére vagy utoljára tüzetett ki. E hiány a nürnbergi tanácskozmány •— a hetedik novellában — az által pótolta, hogy a kérdéses esetekben lejáratul a hó első, illetőleg utolsó napját jelölte ki. Miután a nürnbergi tanácskozmány ebbeli megállapodása a u. váltórendszabály kiegészítő részét képezi, a jelen tervezet azt, a kellő egyformaság szempontjából nem mellőzhette. A váltó formális természete azt hozná ugyan magával, hogy ha azon a törvény által lénye-, gesnek kijelölt valamely kellék hiányosan fordul elő, maga a váltó érvénytelennek tekintessék. Ezen elv szigorú alkalmazása azonban méltatlanságokra vezetne; miért is a törvény nemcsak a hiányzó kellék utólagos pótlását engedi meg, hanem bizonyos körülmények közt az ügyletet érvényesnek tekinti akkor is, ha valamely lényeges kellék hiányosnak mutatkozik. Ily hiánynak lehet tekinteni azt, ha a fizetési időben az év hiányzik, mely körülmény már azért sem vonhatja maga után az ügylet absolut érvénytelenségét, mert a felek vélelmezhető akarata s egyúttal a fizetési idő az év hiányában is megállapítható, ha ugyanis a váltó 1874. márcziusban kelt és az év kitüntetése nélkül novemberre fizetendőleg állíttatik ki, joggal tehető fel, hogy az érdekeltek a legközelebbi, tehát a kiállítási évben előforduló novembert értették ; ugyanez áll azon esetre is, ha a lejárati hó a kiállítás évében már eltelt, ha pl. a váltó 1874. novemberben kelt és az év kitüntetése nélkül márcziusra fizetendőleg állíttatik ki, mert ez esetben sem történik a felekkel jogtalanság, ha lejárati időül a leg-