Képviselőházi irományok, 1872. XXII. kötet • 921-939. sz.
Irományszámok - 1872-927. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875-ik évi államköltségvetés IX. fejezete alatt, „Fiume” költség előirányzatáról - 1872-928. Magyar váltótörvényjavaslat
928. SZÁM. 119 Megfelelőleg a most érintett felfogásnak a tervezet 23. czikke a forgatás következményeit általánosságban ugyan, de elég szabatosan határozza meg, midőn kijelenti; hogy a hátirat által a váltóból, eredő minden jog, s ezek közt a továbbforgathatás joga is, a forgatmányosra megy át. A forgatmányos tehát a váltó tulajdonosa lesz, s e minőségénél fogva mindazon jogókba lép, melyek a váltóból eredtek vagy azután eredhetnek. A tervezet 28. czikke csak annyiban tér el a k. u. váltó-rendszabály 10. ezikkéiől, hogy. ez utóbbit bizonyos tekintetben kiegészíti, midőn kijelenti, hogy az intéz vényező, kibocsátó, elfogadó és forgató, ki a váltót ismét tovább adja, esetleg kettős minőségben felelős lehet. A k. n. váltórendszabály, miként ez már többször érintetett, a rövidségnek igen gyakran feláldozza a szabatosságot; miért is intézkedésének helyes- alkalmazása váltójogi tudományt tételez fel, mint sok más intézkedésnél, ugy a 10. ez. véghatározatánál is hiányzik a szükséges kiegészítés, melyet a tudománynak kellett pótolni. Igaz, hogy a tervezet 28. czikke sem bocsátkozik az ismételt forgatásból eredő és eredhető .jogviszonyok fejtegetésébe, de legalább kijelenti, hogy az érintett személyek, mint forgatók, esetlégkettős minőségben felelősek lehetnek. E kijelentés segítségével nem leend nehéz az illetők jogait és kötelezettségeit minden egyes concret esetben meghatározni. így pl. az elfogadó, ha a váltó reáruháztatik, s általa ismét forgattatik, feltéve, hogy a hátiratában a felelősséget magától el nem háritá, kettős minőségben lesz felelős, mi főleg részbeni elfogadás esetében birhat fontossággal, mert mig elfogadói minőségében csak az elfogadott összegért felelős, forgatói minőségében az egész váltóösszegért terheli őtet a felelősség. Hasonlólag fontos lehet az ismételt forgatás, ha az egy korábbi előzőtől származik; mert ha pl. a váltót az óvási határidő eltelte után, s a nélkül, hogy a váltó óvatolva lett volna, forgatja tovább, <*z utóbbi minőségében ellene viszkeresetnek leend helye : 1. a 34. czikket, mig ellenben korábbi minőségében viszkeresettel meg nem támadható. 29. §-hoz. A váltó természeténél fogva egységes hitelpapír lévén, mulhatlanul szükséges, hogy az abból eredő járulékos operatiók magával a váltólevéllel kapcsolatba hozassanak, s azzal összefüggő egészet képezzenek. A jelen tervezet, miként az a későbbi intézkedésekből kitűnik, a váltóbirtokosi minőség igazolására nézve egyedül a külső legitimatiót kívánja ugyan, de feltételként jelöli ki, hogy a váltóbirtokos e minőségét a hátiratok összefüggő, s egész ő hozzá lenyúló lánczolatára alapítsa; ez összefüggés azonban csak ugy képzelhető, ha az átruházást tartalmazó nyilatkozatok a váltólevéllel kapcsolatba hozatnak, vagyis ha a hátirat magára a váltóra, és ha több példányban lett kiállítva, valamelyik eredeti példányra, vagy a másolatra, vagy végre a toldatra vezettetik. Ilyen kétségén a 29. czikk intézkedése, mely egyébiránt már azért is elfogadható, mert az a k. n. váltó-rendszabálynak a tudomány által megállapított értelmezésével teljesen megegyez. A tervezet a hátiratot formákhoz nem kötött ügyletnek tekinti, melynek érvényességéhez az az átruházási szándék mellett teljesen elengedő, ha a forgató aláírását vezeti a váltóra. És miután az átruházási szándék a váltólevél átadásában kellő kifejezést nyer, akkor is, ha a forgató ezt a hátiratban külön kitüntetni akarja, egyáltalában nem szükséges, hogy az átruházási szándék grammatikai mondatképzésben nyerjen kifejezést; hanem elegendő, ha az érintett szándék kifejezésére a kereskedelmi forgalomban elfogadott rövid, gyakran egész jogviszonyt magukban foglaló kifejezések, pl. „helyettem N. N. ur rendeletére" vagy : „fizessen ön N. N. ur rendeletére" stb. használtatnak. Szorosan véve tehát a tulajdonképeni hátirat lényeges kelléke gyanánt egyedül a forgatmányos neve és forgató aláírása jelenkezik, mert az átruházási szándék kifejezését az oklevél tényleges átadása teljesen pótolja.