Képviselőházi irományok, 1872. XXII. kötet • 921-939. sz.

Irományszámok - 1872-927. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875-ik évi államköltségvetés IX. fejezete alatt, „Fiume” költség előirányzatáról - 1872-928. Magyar váltótörvényjavaslat

Í20 928. SZÁM. Ugy a magyar, mint a régibb európai váltótörvényektől az üres hátirat teljesen érvényes átruházásnak, tökéletes hátiratnak tekinti. Hogy a törvény holt betű marad, ha a helyett, hogy a kereskedelmi forgalmat vezetné, azt teljesen korlátozni akarja, erre legfényesebb példa a hátirat, mely, a törvény minden tilalma és korlátozása daczára, oly általánossá lett a kereskedelmi forgalomban, mikép arra nézve ma már nélkülözhetlenné vált. Daczára annak, hogy saját váltó-törvényünk 34. §-a az üres hátiratot, a mennyiben abban engedmény nincs kifejezve, meghatalmazásnak tekinti, az átruházás e neme mindinkább nagyobb elterjedést nyert; és ez természetes, mert az üres hátirat, eltekintve attól, hogy a váltó-ügylet lényegesen megkönnyíti, különösen azon előnyt nyújtja, hogy a váltó annak segítségével több kézen mehet keresztül, a nélkül, hogy azok. kik a váltót üres hátirattal bírták, a váltó-ügyletben bármi tekintetben szerepelnének. Ha valami, ugy kétségkívül az üres hátirat meghonosítása tette lehetővé, hogy a váltó mint a kereskedelmi forgalom fizetési médiuma szerepelhessen, hogy az készpénz gyanánt kézröl-kézre menjen át, míg utolsó birtokosa által realisáltatik. E tekintetben nem képezhet nehézséget azon körülmény, hogy a váltó üres hátirat mellett nem ritkán csak behajtás végett adatik át valakinek, hogy tehát a birtokos szándéka nem a tulajdon átruházására irányul, mert a váltó formális jellegét minden körülmény közt, az ügylet minden stádiumában megtartja, s a felek esetleges szándéka figyelembe már azért sem jöhet, mert ez által oly kifogásokra adatnék alkalom, melyek a váltó rendeltetését teljesen meghiúsítanák. Hogy e részben mily nehéz a kellő határokat kijelölni, azt a magyar váltó-törvény igazolja, mely az üres hátiratot csak meghatalmazásnak tekinti, s 3 5. §-ában annak kikötését mégis megengedi, a nélkül, hogy az utólagos kitöltés ellen akkor is, ha a váltó világosan meghatalmazásból lett átadva, érvényes kifogással élni lehetne. Nem szenvedhet tehát kétséget, hogy a k. n. váltó-rendszabály teljesen corréct, az ügylet természetének teljesen megfelelő álláspontot foglal el, midőn az üres hátiratot érvényes átruházási módnak, tökéletes hátiratnak tekinti. Hogy a forgató, ki a váltót üres hátirat mellett adja tovább, ezt bizonyos megszorításával is teheti, kétséget már azért sem szenvedhet, mert a jelen tervezet, miként ez a 31. ez. intézkedéséből kitűnik, e joggal a forgatót áíalában. tehát tekintet nélkül a hátirat minőségére felruházza. 30. §-hoz. A 30. ez. első bekezdése tulaj donképen csak kiegészítése az elöbbeni czikkben foglalt határozatoknak, melyek a tulajdonjog átruházását megállapítják. Ki a váltót üres hátirat mellett szerzi meg, annak jogszerű tulajdonosa lesz, tehát szabadságában áll e minőségét a váltón ki is tüntetni. Az üres hátirattal ellátott váltó mindaddig, mig az üres hátirat ki nem töltetik, mint bemutatóra szóló papír forog, melynek tulajdona nem a váltó tartamán, hanem annak tényleges birtokán alapszik. A tulajdonosnak jogában áll az üres hátirat jogi természetét az által megszüntetni, hogy azt saját, vagy annak nevével tölti ki. kire a váltót átruházza, vagy az által, hogy a váltót egy uj teljes hátirattal tovább forgatja. Mindez sem az üres hátirat természetével, sem annak czéljával nem ellenkezik. Szemben azon szabadsággal, melyet a 30. czikk első bekezdése a váltó-birtokosnak enged. szükségesnek látszott azon határokat kijelölni, melyek közt az üres hátirat kitöltése érvényesen történhetik, mire nézve helyesen csak az üres hátirat jogi természete szolgálhatott irányadóul. Ki váltót üres hátirat melleit ad tovább, ép ugy, mint a teljes hátiratnál, a váltó minden birtokosa irányában felelősséget vállal az elfogadás-és kifizetésért; e felelősség azonban csak subsidiariusi vagyis azon esetre érvényesíthető, ha azok, kiket a kötelezettség a váltó tartama szerint egyenesen terhel, azt elvállalni vagy teljesíteni vonakodnak; a váltó-birtokos a forgatókat — se részben az európai váltó-törvények közt teljes öszhangzás létezik — csak azon feltétel mellett támadhatja meg, ha az imént érintett körülményeket óvással igazolja. Az öres hátirat biktokosa tehát a kitöltésnél csak odáig mehet hogy