Képviselőházi irományok, 1872. XXII. kötet • 921-939. sz.

Irományszámok - 1872-927. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875-ik évi államköltségvetés IX. fejezete alatt, „Fiume” költség előirányzatáról - 1872-928. Magyar váltótörvényjavaslat

112 928. SZÁM. jelenleg, ugy azelőtt is a forgató aláírása sok esetben tulaj donképen arra szolgált, hogy a váltó hitelét emelje, hogy a váltóigéret beváltására nézve fokozottabb garantiát nyújtson. A pénzintézetek nem az átruházás, hanem a nagyobb biztonság szempontjából követelnek egy vagy több forgatót, kik ily esetben a kezességnek egy a közönségesnél sokkal biztosabb és czélszerübb nemét vállalják el. Daczára azonban e kétségtelen gyakorlatnak, nem lehetetlen, hogy valaki egyik vagy másik fél kötelezettségéhez egyenesen és kifejezetten kereseti minőségben járul, mely esetben czélszerü, ha a kölcsönös jogviszonyok magában a törvényben határozottan megállapittatnak. E tekintetben a tervezet 14. czikke kiegészítéséül a 11. czikkben kimondott általános elvnek a kezest egy minőségben teszi felelőssé azzal, kiért a kezesség vállaltatott. Ez intézkedésből egyrészről következik, hogy a kezesség ép ugy állapithat meg intézvényezői és forgatói, mint elfogadói és kibocsátói kötelezettséget; másrészről, hogy a kezes elleni követelés fentartására és megszűnésére névze ugyanazon elvek szolgálnak irányadóul, melyek a jelen tervezetben az egyes váltói kötelezettségek tekintetében megállapitvák; a kérdés minden egyes esetben csak az lehet, hogy a kezesség kiért lett elvállalva ; mert ennek megállapítása előtt a kezes kötelezettségének minősége felett, ha határozni nem lehet, e mellett magától értetvén, hogy a kezesség, bármily minőségben lett is elvállalva, a 11. czikkben kimondott általános elv szerint egyetemleges váltói kötelezettséget állapit meg. Hogy a kezes, ki a váltót beváltja, e tény által ki ellen és mi jogot nyer, az hasonlólag attól függ, hogy kiért lett a kezesség elvállalva; mert ha valaki az elfogadó- vagy kibocsátóért vállal kezességet, a fizetés folytán a váltó birtokosává lesz ugyan, de valamint a most érintett személyeket váltói viszkereset senki ellen sem illeti, — ugy ilyet a kezes sem támaszthat; ő kielégítését csak az ellen szorgalmazhatja, kiért a kezességet elvállalta. Egészen máskép áll azonban a dolog akkor, ha a kezes intézvényezői vagy forgatói minőségben szerepelve fizeti ki a váltóösszeget; mert ez esetben annak helyébe lép, kiért fizetett, annak jogi minőségét veszi fel, tehát mindazon jogokat gyakorolhatja, melyek a törvény szerint a most érintett személyeket illetik. Végre nem lehet felesleges kiemelni, miszerint a 14. czikk második bekezdése, megfelelőleg az európai törvényekben nyilvánuló azon felfogásnak, mely szerint a subsidiarie elvállalt kötelezettségekből eredő jogok kétség esetében olykép értelmezendők, hogy azok a váltókapcsolatban álló személyek minél csekélyebb terheltetésével járjanak, — állítva fel azon vélelmet, miszerint kétség esetében a kezesség idegen váltónál az elfogadóért, saját váltónál pedig a kibocsátóért lett elvállalva. Ekként a kezesség oly mértékre reducáltatik, melyben az az előzőket egyáltalán nem terheli; a kezes a váltó kifizetése folytán kereseti jogot nyer az elfogadó, illetőleg a kibocsátó ellen, de nem támadhatja azokat, kik a váltón mint előzők szerepel megnek. 15. §-hoz. A váltóból eredő kötelezettségek szigorú természete azt követeli, hogy a törvény az egyes váltónyilatkozatokra nézve alaki tekintetben bizonyos garantiákat követeljen annál is inkább, mert a váltókövetelések ellenében a kifogásolási védelem általában korlátoltabb, mint minőt a köztörvény megenged. Oly esetben tehát, midőn a váltónyilatkozat nem névaláírás, hanem keresztvonás vagy kézjegy alatt keletkezik, joggal megkívánható, hogy a szerződő fél szándéka minden kétséget kizáró módon constatáltassék; mire nézve legczélszerübbnek mutatkozik, ha a hiányos aláirás bíróilag vagy jegyzőileg hitelesíttetik. A tervezet 15. czikke e tekintetben annál inkább csatlakozhatott a k. n. váltórendszabályhoz, mert saját váltótörvényünk a keresztvonásra nézve hasonló garantiát követel. 16. §-hoz. A 16. czikk első bekezdése azon általánosan ismert nemzetközi elvet emeli érvényre, melynélfogva a jogügyletek ama hely törvényei szerint birálandók meg, a hol keletkeztek; ellenben a második