Képviselőházi irományok, 1872. XXII. kötet • 921-939. sz.
Irományszámok - 1872-927. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875-ik évi államköltségvetés IX. fejezete alatt, „Fiume” költség előirányzatáról - 1872-928. Magyar váltótörvényjavaslat
928. SZÁM. Ili vagy teljes megtagadása esetében biztosítási viszkeresettel megtámadhatók, tulajdonképen csak következménye magának a felelősségnek, mely azonban, miként érintetett, határozottan kifejezve nincsen. Az ily hiányoknak tulaj donitható az általános indokolásban kiemelt azon körülmény, miszerint a k. n. váltórendszabály sok intézkedését részint a judicaturának kellett és kell kiegészíteni. 12. §-hoz. Miután a javaslat eltéröleg az eddigi váltótörvénytől az elfogadás érvényességéhez az „elfogadom" szót vagy más hasonló kifejezést nem kivan; — miután továbbá a váltón az elfogadáson kivül más nyilatkozatok is előfordulhatnak, a nélkül, hogy azok minősége határozbttan kifejezve lenne, könnyen megtörténhetik, hogy az egyik vagy másik nyilatkozat jogi természete iránt kétség támadt. Az ily kétség elhárítását nem lehetne az érdekeltekre bizni, hanem szükséges, hogy ez oly orgánumtól származzék, mely minden érdeken felül áll. Ily orgánumnak a per bírósága tekinthető, mely minden körülmények megfontolása mellett belátása szerint határozhat a felett, hogy az egyik vagy másik nyilatkozat az érdekelt felet mily minőségben terheli. Tekintve azonban, hogy arról, ki váltót ir alá, joggal tehető fel, hogy váltókötelezettséget kivan elvállalni; tekintve továbbá, hogy a váltókötelezettség, ha ennek ellenkezője magánváltón világosan kitüntetve nem lett, az egész váltóösszegre kiterjed, a bíróságnak adott határozati szabadságot azzal kellett korlátoznia, hogy ez a kötelezettség váltói természetét s a váltóból kivehető terjedelmét nem alterálhatja, a bíróság tehát belátása szerint határozand a felett, hogy a váltónyilatkozat mily minőségben terheli a kötelezettet; de a kötelezettség mindég váltói s az egész összegre kiterjedő maradand. 13. §-hoz. A váltóigéret formális természetével egyáltalán nem ellenkezik, hogy valaki váltónyilatkozatot más nevében irjon alá, nem tévén e tekintetben különbséget az, hogy a nj r ilatkozat szerződésképes vagy e képességgel nem bíró személyért lett-e aláírva. A meghatalmazott, feltéve, hogy a nyilatkozat aláírására feljogosítva volt, az egyik esetben ugy, mint a másikban nem magát, hanem azt kötelezi, kinek nevében eljár. E tekintetben tehát nagy fontossággal bir annak meghatározása, vájjon a képviselő fel volt-e hatalmazva vagy sem? mire nézve a dolog természete szerint nem váltó, hanem a magán-, illetőleg a kereskedelmi jog határozatai szolgálnak irányadóul. A mi különösen a kereskedelmi meghatalmazottakat illeti, ezek jogosultságának megítélése, codificált kereskedelmi törvény mellett, igen egyszerű, mert a kereskedelmi törvény a jogkört a meghatalmazottak minden fajának olyképen határozza meg, hogy e tekintetben nehézségek nem igen merülhetnek fel. Hasonlólag nem járhat nehézséggel a kereskedelmi társaságok egyes tagjaitól származó nyilatkozatok joghatályának meghatározása sem, mert -a kereskedelmi törvény e részben is szabatosan kijelöli azon feltételeket, melyek mellett az egyes tagok által kötött jogügyletek a társaságot kötelezik. Váltótörvényünk egyik nevezetes hiányát képezi az, hogy csak azon esetről intézkedik, ha valaki más nevében elfogadási nyilatkozatot ir alá; ellenben a meghatalmazás nélkül keletkezett többi nyilatkozatok joghatályát teljesen mellőzi. A tervezet 13. czikke az e bizonytalanságból eredő nehézségeknek kívánja elejét venni, midőn a meghatalmazás nélküli képviselőket ép úgyis oly minőségben teszi felelősekké, minőben az állítólagos meghatalmazó felelős leendett. 14. §-hoz. A váltói kötelezettségek megerősítésének kétségen kivül leggyakoribb és legtermészetesebb módja a forgatás, mely a váltóüzletben már régóta nemcsak mint a követelés átruházásának törvényes módja, hanem mint a kibocsátó vagy elfogadó kötelezettségének biztosítási neme is jelenkezik. Valamint
