Képviselőházi irományok, 1872. XXII. kötet • 921-939. sz.

Irományszámok - 1872-927. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875-ik évi államköltségvetés IX. fejezete alatt, „Fiume” költség előirányzatáról - 1872-928. Magyar váltótörvényjavaslat

1.10 9P8. SZÁM. ellenben, ha az összeg akár betűkben, akár számokban van többször kifejezve, a méltányosság azt követeli, hogy a kisebb összeg tekintessék érvényesnek. Egyébiránt a váltórendszabálynak szóban lévő intézkedése eredetinek korántsem tekinthető, mert az már a jogban is alkalmazást nyer, mely szerint 1. 9. Dig. de V. S. (50. 17.) — semper in obseuris quod minimum est, sequimur. 9. §-hoz A váltó érvényességének feltételét annak a törvényben megállapított kellékei képezik; e kellékek, mint alkatrészei a váltónak, nem pusztán feltételei használhatóságának, hanem essentialis részei egy formál ügyletnek, tehát olyanok, miknek hiánya az üzlet érvénytelenségét vonja maga után. Abból azonban, hogy a tervezet 9. ezikke az oly okiratot, melyen a váltó lényeges kellékeinek valamelyike hiányzik, ipso iure érvénytelennek nyilvánítja, nem következik, hogy az utólagozás nem szerződés-ellenesen történik; arról ugyanis, ki váltólevelet ir alá, joggal tehető fel, hogy érvényes ügyletbe kívánt bocsátkozni; nem lehet tehát ellenére, ha az ügylet a hiányzó kellék utólagozása által teljességre emeltetik. Hogy mindamellett a váltó valamelyik kellékének utólagozása mennyiben lehet érvényes kifogás tárgya, arról a jelen tervezet X. fejezetében történik intézkedés. A váltónyilatkozatok, mint megannyi váltószerződések, érvényes váltót tételeznek fel, mely nélkül váltójogi hatályt nem gyakorolhatnak. Ennek természetes következményeként jelenkezik a 9. tzikk első bekezdésében foglalt azon intézkedés, mely szerint a váltónyilatkozatok, ha azok valamely lényeges kellék hiányában szenvedő váltóra vezettetnek, váltójogi hatályt nem gyakorolnak. Mi a váltó lényeges kellékeinek hiányára nézve felhozatott, teljes mértékben áll azon esetre is, ha a váltó lényeges része kitöröltetik. A lényeges részek kitörlése által ugyanis — történjék az akár jogosan, akár jogtalanul — a váltó lényeges kellékeiben szenved csorbulást, az a törvény kellékeinek többé meg nem felel, tehát nem állapithatja meg azon jogviszonyokat, melyeknek féltételét a váltó lényeges kellékeinek összessége képezi. 10. §-hoz. A 10. czikk oly nemzetközi elvet pronunciál, mely minden nevezetesebb európai törvényben s ezek közt a k. n. váltórendszabályban is kifejezést nyert. Az ügyletek lehető biztonsága ugyanis azt követeli, hogy azok alaki tekintetben azon ország törvényei szerint biráltassanak meg, a hol keletkeztek. Ez elv felállítása nélkül megszűnnék a nemzetközi forgalom lehetősége, s a magánjogok mindannyiszor kétségessé válhatnának, valahányszor egy idegen állam hatósága előtti elbírálás alá kerülnek. Es ha ez a jogügyletekre nézve általában áll, még fokozottabb mértékben alkalmazható a váltókra, melyek rendeltetésüknél fogva, melyhez kötötteknek nem tekinthetők s igen sok esetben nem azon ország határain belül nyernek realisálást, a hol esetleg kiállítva lettek. 11. §-hoz. A váltónyilatkozatok a k. n. váltórendszabály szerint is egyetemleges kötelezettséget állapítanak meg, azonban a nevezett törvényben hiányzik a forgatók kötelezettségének kellő körvonalozása az elfogadást illetőleg. Ez okból s mert a váltórendszabály e részbeni intézkedései nem kellő helyben s nem a kellő összefüggésben vannak megállapítva, szükségesnek mutatkozott a tervezet 11. czikkében mindenekelőtt az általános elvet felállítani, tehát kijelenteni, hogy minden váltónyilatkozat egyetemleges váltójogi kötelezettséget állapit meg a váltó minden jogszerű birtokosa irányában; e mellett azonban egyúttal azt is meg kellett határozni, hogy a forgatók ép ugy, mint az intézvényező a váltó feltétlen elfogadásáért is felelősek. Ez a k. n. váltórendszabályban csak az intézvényező tekintetében van határozottan kijelentve, mert a 25. czikk azon intézkedése, mely seerint a forgatók az elfogadás részbeni