Képviselőházi irományok, 1872. XXII. kötet • 921-939. sz.

Irományszámok - 1872-927. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875-ik évi államköltségvetés IX. fejezete alatt, „Fiume” költség előirányzatáról - 1872-928. Magyar váltótörvényjavaslat

928. SZÁM. 105 felállított, hanem a váltóintézmény természetének inkább megfelelő sorrendben tárgyalja. E megváltoztatott rendszerhez képest a jelen tervezet: az első fejezetben a váltóképességet; a második fejezetben a váltó lényeges kellékeit; a harmadik fejezetben a váltónyilatkozatokat és váltócselek vényeket; a negyedik fejezetben a váltó többszörözését; az ötödik fejezetben a váltóból eredő jogok átruházását; a hatodik fejezetben az elfogadás végetti bemutatást és elfogadást; a hetedik fejezetben a fizetés végetti bemutatást, a lejáratot, a fizetést és a fizetési határidő meghosszabbítását; a nyolczadik fejezetben a közbenjárást; a kilenczedik fejezetben az óvást és az előzők értesítését; a tizedik fejezetben a váltóból eredő kereseteket és kifogásokat; a tizenegyedik fejezetben a zálog és megtartási jogot; a tizenkettedik fejezetben az elévülést; a tizenharmadik fejezetben az elveszett és végre a tizennegyedik fejezetben a hamis váltókra vonatkozó szabályokat tárgyalja. A saját váltókra vonatkozó intézkedéseket, a mennyiben azok az általános szabályoktól eltérnek, nem látszott szükségesnek külön fejezetbe foglalni; ez intézkedés ép ugy, mint a nemzetközi jognak a váltóra alkalmazható határozatai, legczélszerübben az általános határozatok mellé helyezhetők annál is inkább, mert ez által az eltérések kellő felismerése lényegesen megkönnyittetik. Végre nem látszik feleslegesnek e helyett azon körülményt kiemelni, miszerint a jelen tervezetnek az illetékes körök jogos óhajtását és kifejezett véleményét ignorálni nem lehetett; ez okból az egyes intézkedések megállapításánál gondosan figyelembe kellett venni azon- elveket, melyek a budapesti ügyvédi egylet kebelében a váltójog tekintetében beható tanácskozás utján megállapittattak, és mint a most érintett egylet megállapodásai, az igazságügyministeriummal még 1870-ben közöltettek. E megállapodásokat a jelen tervezet szerkesztésénél ignorálni már azért sem lehetett, mert azok annak idején az ügyvédi egylet körén kivül is általános elismerésben részesültek, s oly testülettől származnak, melyek szakavatott támogatása a váltójog codificálását csak könnyítheti. Részletes indokolás. 1. §-hoz. A váltójogban rendszerint különbség szokott tétetni a cselekvő és szenvedő váltóképesség közt, míg azonban az elsőre nézve, mely az ember általános jogképességével azonos, a váltótörvény külön dispositiója nem szükséges, — nagy fontossággal bír a szenvedő váltóképesség, vagyis azon tehetség szabatos meghatározása, melynél fogva valaki váltójogi kötelezettséget vállalhat. A szenvedő váltóképesség meghatározásánál a régibb európai törvények különféle rendszerből indultak ki s a szenvedő váltóképességet vagy rendszerint mindenkitől megtagadták ugy, hogy e képességgel csak azok bírtak, kiket a törvény azzal különösen felruházott; ide tartoztak majdnem mindenütt a kereskedők, kikhez némely országokban még más személyek is járultak, mint ezt a hannoveri, porosz és würtembergi törvények intézkedései mutatják; vagy a váltóképességet, mint a szerződési képességből eredő szabályt, álliták fel ugyan, de e szabály alól annyi és oly sokféle kivételt tettek, mikép az ez iránti törvények közt, melyek közé saját váltótörvényünkön kivül a danzigi, brémai, cötheni, szász, hamburgi és frankfurti váltótörvények tartoznak, az egyöntetűségnek még nyomára sem akadhatni. Ezenfelül némely törvények, mint a magyar, dán, osztrák és sziléziai, különbséget téve az idegen és saját váltók közt, ezek szerint a szenvedő váltóképességet is különbözőleg állapították meg. Jelenleg ezen éles ellentétek általában már nem léteznek oly mértékben, hogy az európai törvények közt a szenvedő váltóképességet illetőleg feltűnő különbséget lehetne találni. Igaz, hogy az európai positiv törvények közt máig is találhatók olyanok, melyek a váltóképességet a nem tekintetében korlátozzák; de a kivételek egyrészről mindinkább kevesbülnek, másrészről a régibb legislatio KÉPVH. IEOMÁNY. 1872 — 75. XXII. 14