Képviselőházi irományok, 1872. XXII. kötet • 921-939. sz.

Irományszámok - 1872-927. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875-ik évi államköltségvetés IX. fejezete alatt, „Fiume” költség előirányzatáról - 1872-928. Magyar váltótörvényjavaslat

J06 928. SZÁM. maradványait képezik. Ma az európai államokban a szerződési képesség, kevés kivétellel, a szenvedő váltóképességet involválja, s e részben csak annyiban található különbség, a mennyiben a positiv törvények a szerződési képességet az életkor szempontjából különbözőleg állapítják meg. A tervezet törvényczikke e tekintetben a köz. n. váltórendszabályhoz csatlakozik nem csak azért, mert a váltó, mint a kereskedelmi forgalom közvetítője, csak ugy felelhet meg rendeltetésének, ha annak használása mindenkinek lehetővé tétetik, kit a köztörvény terhes szerződések kötésére feljogosít ; hanem azért is, mert azon okok, melyek korábban a szenvedő váltóképesség korlátozását speciális viszonyaink közt indokolhatták, a haladó kor igényeivel szemben figyelembe nem jöhetnek. A törvényhozás azon álláspontot, melyet az 1840: XV. törvényczikk alkotói elfoglaltak, már a véderőről, továbbá a honvédségről szóló és az ipartörvény alkotásánál elhagyta, világos elismeréséül annak, miszerint sem a polgári állást, sem a nemet oly akadálynak sem tekinti, mely miatt az egyesek általános jogképességét, a speciális jogok tekintetében, korlátozni kellene. Végre, hogy a jelen tervezet, eltérőleg a magyar, franczia és olasz váltótörvénytől, nem jelöli ki azokat, kik szenvedő váltóképességgel nem birnak, egyrészről abban találja indokolását, hogy az ily negatív tartalmú intézkedések, szemben a törvény positiv határozataival, tulajdonképeni jelentőséggel nem birnak: másrészről abban, hogy a szerződési képesség hiányának megállapítása nem a váltó, hanem a polgári törvénykönyv keretébe tartozik, ennek feladatát képezvén a szerződési képességet kizáró momentumokat megállapítani; a váltótörvény mint különös jog e tekintetben a magánjog intézkedéseit már azért sem ignorálhatja, mert a váltóképességet a köztörvény által meghatározott szerződési képességtől teszi függővé, tehát váltóképességgel oly személyeket ugy sem ruházhatna fel, kiktől a köztörvény a szerződési képességet akár a kor, akár a physikai, akár pedig az intellectuális tehetségek hiánya miatt megvonja. 2. §-hoz. A külföldiek váltóképessége, az európai törvényekben általában nyilvánuló felfogás szerint, azon ország törvényei után bírálandó meg, melyhez mint alattvalók tartoznak, miért is e kérdés eldöntésénél a bírónak főleg azt kell szem előtt tartani, hogy valakit mennyiben lehet külföldinek tekinteni, miután e kérdésre nézve a magánjogok nem egyenlő elvekből indulnak ki. A tervezet 2. czikke e kérdésben is a köz. n. váltórendszabályhoz csatlakozik; elfogadván annak azon intézkedését is, mely szerint a külföldi, ha belföldön vállal váltói kötelezettséget, tekintet nélkül saját országa törvényeire, felelős, ha őtet a belföldi törvény szerint a váltóképesség megilleti. Igaz, hogy ezen intézkedés némi tekintetben eltér egy nemzetközileg megállapított elvtől s megszorítását involválja a második czikk első bekezdésében kimondott határozatnak; tekintve azonban, hogy a váltóforgalom sokat veszthet jelentőségéből, ha a belföldi arra utaltatik, hogy mielőtt egy külföldivel váltóügyletbe bocsátkozik, magának tudomást szerezzen az iránt, vájjon az illető külföldi saját törvényei szerint bir-e váltóképességgel, vagy sem, — az érintett intézkedés, mely a váltóügyletek lehető biztonságát czélozza, teljesen indokoltnak tekinthető. Ehhez járul még, hogy a 2. czikk második bekezdésében foglalt intézkedés csak a belföldön jöhet alkalmazásba, tehát nem alterálja azt, hogy a külföldi bíróság, ha e kérdés előtte kerül eldöntés alá, a szenvedő váltóképességet saját törvényei szerint bírálhassa meg. 3. §-hoz. A tervezet 3. czikkének szerkezete által kettős czél éretik el: egyrészről a Váltóképességgel nem biró személyektől eredő váltó-nyilatkozatok joghatálya határozottan megállapíttatik:; másrészről helyreállittatik a szükséges harmónia, mely a váltórendszabály 3. czikkében kétségtelenül hiányzik. A mi egyébiránt a 3. czikk utolsó szavaiban foglalt intézkedést illeti, annak helyességét és czélszerüsé-