Képviselőházi irományok, 1872. XXII. kötet • 921-939. sz.

Irományszámok - 1872-927. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875-ik évi államköltségvetés IX. fejezete alatt, „Fiume” költség előirányzatáról - 1872-928. Magyar váltótörvényjavaslat

104 928. SZÁM. — azalatt a köz. n. váltórendszabály mindössze 32.130r] mértföldi területen érvényes. Ha azonban figyelembe veszszük, hogy azon területnek, melyen ugy az angol mint a franczia váltótörvény érvénynyel bir, legnagyobb része nem Európára esik; ha figyelembe veszszük továbbá, hogy közvetlen forgalmunk érdekei inkább a szomszédos, mint a távolabb eső országok jogi intézményeinek elfogadását javalják és követelik, —• ugy e szempontból sem foroghat fenn nehézség az ellen, hogy a magyar váltótörvény kidolgozásánál a köz. n. váltórendszabály elvei vétessenek alapul. Valamint azonban a kereskedelmi törvény tervezete nem lehetett a német kereskedelmi törvény egyszerű másolata, — ugy a magyar váltótörvény sem ragaszkodhatik mindenben a köz. n. váltórendszabályhoz ; habár e tekintetben az elvek sajátságos természeténélj s a törvény szűk kereténél fogva sokkal kisebb tér nyilik a jogosult eltérésekre, melyek lényeges intézkedéseknél nemcsak a szükséges és czélba vett egyöntetűséget zavarnák meg, hanem magát az újólagos codificálás czélját is meghiúsítanák. A magyar váltótörvény tervezetének tehát nemcsak hogy a köz. n. váltórendszabály főbb elveit változatlanul kell átvennie, hanem e mellett őrizkednie is kell az egyes intézmények olynemü megváltoztatásától, mely a czélba vett harmóniát legtávolabbról is megzavarhatná. Daczára azonban ennek, vannak bizonyos tekintetek, melyek az okszerű eltéréseket teljesen igazolják és bennünket a köz. n. váltórendszabály egyszerű reeipiálásátol felmentenek. E részben mindenekelőtt kiemelhető a köz. n. váltórendszabály rendszere, mely nemcsak hogy a tudomány igényeit teljesen ki nem elégiti, hanem a kevésbé tájékozottakra nézve az eligazodást is lényegesen megneheziti. A köz. n. váltórendszabály nem követi mindenben hiven a váltóügylet természetes lefolyását; az egyes váltócselekvényeket és nyilatkozatokat nem mindég kellő helyen illeszti intézkedései közé, minek az a következménye, hogy oly fogalmak, mely a váltóintézmény kellő ismeretének nélkülözhetlen feltételét képezik, a kellő soron kivül nyernek megoldást. Ehhez járul még, hogy a köz. n. váltórendszabály túlságos rövidségében csaknem kizárólag abstract jogtételek felállítására szorítkozik, melyeknek helyes alkalmazása az adott concret esetre nemcsak a váltójog elméletének, hanem azon szempontoknak kellő ismeretét is feltételezi, melyekből a lipcsei tanácskozmány az egyes váltójogi kérdések megoldásánál kiindult, mi, szemben a magyar váltótörvény egyszerűségével, annál több figyelmet érdemel, mert, fájdalom, sem oly judicaturával, sem oly váltójogi irodalommal nem bírunk, mely a merev elvek helyes alkalmazását megkönnyithetné. Hogy a német váltórendszabály succint szerkezetéből eredett nehézségekkel, a kiterjedt literatura és judicatura daczára, a német bíróságok is küzdöttek, azt minden kétségen felül helyezik a mai napig is fenforgó számos controversiák, melyeket a nürnbergi tanácskozmány által, a váltórendszabály pótlásául megállapított novellák sem birták teljesen megszüntetni. Végre nem lehet érintetlenül hagyni azon körülményt, hogy a német váltórendszabály ép ugy, mint a német kereskedelmi törvény bizonyos kérdések szabályozását a particularis törvényhozásoknak hagyta fenn, csakhogy a törvény általános elfogadását biztosítsa; a német váltórendszabály tehát ott is, hol változatlanul lett elfogadva, bizonyos kiegészítő intézkedéseket tett szükségessé, melyek nélkül az egész törvény hiányos maradandóit. Ezt igazolja egyebek közt a körülmény, hogy az 1850. január 25-én kelt nyiltparancs, melylyel nálunk köz. n. váltórendszabály behozatott, az 1840: XV. t.-cz. I. K, 39., 40., 54., 55., 56., 57., 97., 109.,, 112., 135., 193. és 200. §§-ban, továbbá az 1844: VI. t.-cz. 2. és 28. §§-ban foglalt határozatokat a köz. n. váltórendszabály mellett is fentartotta. A most jelzett irányt követve, a magyar váltótörvénykönyv tervezete, mig egyrészről a köz. n. váltórendszabály főbb elveit, sőt annak lényeges intézkedéseit is változatlanul visszaadja, másrészről pótolja a hiányzó intézkedéseket, és a német váltórendszabály kétes határozatait olyképen egészíti ki, miszerint a törvény sikeres alkalmazása mindenkire nézve lehetővé válik. E mellett a jelen tervezet a köz. n. váltórendszabály rendszerétől is eltér, a mennyiben az egyes intézkedéseket nem az abban