Képviselőházi irományok, 1872. XXII. kötet • 921-939. sz.

Irományszámok - 1872-927. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875-ik évi államköltségvetés IX. fejezete alatt, „Fiume” költség előirányzatáról - 1872-928. Magyar váltótörvényjavaslat

928. SZÁM. 103 6. a viszkereset idejére nézve, melyet a magyar váltótörvény nem indokolható minutiositással — 7, 15. 30. 45 és 60 napban, továbbá 2, 3, 6 és 18 hónapban — állapit meg. mig ellenben a köz. n. váltórendszabály a távolsághoz képest 3, 6 és 18 hónapot jelöl ki a viszkereset megindítására. Eltekintve attól, hogy a magyar váltótörvényben foglalt határidők már complicált természetüknél fogva általában sok zavarra adnak alkalmat, e zavar még inkább fokoztatik akkor, ha a viszkereset külföldről indíttatik belföldre; midőn tehát a külföldi váltóbirtokos könnyen jogvesztessé lehet azért, mert váltótörvényünknek complicált viszkereseti határidőit nem ismeri. Ehhez járni még. hogy az érintett határidők, melyekbén minden rendszeresség hiányzik, részben aránytalanul rövidek s a váltóforgalom igényeinek meg nem felelnek. A. most elősorolt és dióhéjba szorított ellentétekből eredő anomáliákat nem csekély mértékben növeli azon körülmény, hogy váltótörvényünk, mig egyrészről szükségtelen minutiákba bocsátkozik, másrészről igen nevezetes kérdéseket teljesen megoldatlanul hagy, minek az a következményé, hogy e kérdések a bíróság felfogásához képest nyernek kétes értékű megoldást, Így például nincs intézkedés váltótörvényünkben a másodlatok — duplicatumok —• jogi természete és azok mikénti megszerzése, e váltóösszegben mutatkozó eltérések mikénti magyarázata és a kelet vagy lát után fizetendő váltók lejáratának kiszámítására nézve, ha a fizetési határidő napokban, hetekben vagy hónapokban van kifejezve; nincs továbbá intézkedés az érték mikénti kiszámítására nézve, ha a váltó számolási értékéről — például sterlingekről — szól; végre nincs intézkedés a fizetési határidő m e ghes szab bit ása- s annak jogi következményeire nézve. Az érintett ellentétek és a most jelzett hiányok következményeikben oly fontosak, mikép váltójogunk helyes reformálásának szükségét és czélszerüségét minden kétségen felül helyezhetik. Bármily előszeretettel viseltessünk is meglévő törvényeink iránt, azokat a mennyiben hiányosak vagy materialis fejlődésünket gátolják, ha a művelt nemzetektől elmaradni nem akarunk, a kor kívánalmainak megfelelőleg átalakítanunk, illetőleg ujakkal pótolnunk kell. Önámitás volna egyrészről a kifejtettek után azt hinni, hogy váltótörvényünk, mely keletkezésekor speciális viszonyainknak teljesen megfelelt, a jelen kor színvonalán áll, vagy hogy az kifejlett forgalmunk minden igényeit kielégítheti ; sajnálandó szűkkeblűség lenne másrészről kétségtelen szellemi és anyagi haladásunkat ignorálni s annak követelményeit minden téren lehetőleg ki nem elégíteni. Nem elavult vagy hiányossá vált jogi intézményeink féltékeny megőrzése, hanem azok korszerű reformálása képezi lételünk feltételét; nem a merev elszigetelés, hanem a civilisált nemzetek czélszerü intézményeinek okszerű elsajátítása biztosithatja részünkre a világforgalom előnyeit, tehet bennünket annak részesévé. Azon benső összefüggésnél fogva, mely a váltó- és a kereskedelmi törvény közt létezik, alig lehet kétség az iránt, miszerint, tekintettel arra, hogy a kereskedelmi törvény kidolgozásánál a német kereskedelmi törvénykönyv vétetett alapul, — a váltótörvény tervezetének alapul csak a köz. n. váltórendszabály szolgálhat. Ezt egyébiránt, eltekintve a most érintett körülménytől, még több más fontos ok is javaihatja. Egyrészről ugyanis a köz. n. váltórendszabály ugy a társországokban, mint a szűkebb éríelembeo vett Magyarország egy részében jelenleg is érvényben van és tizenegy éven át nálunk is kötelező erővel bírt; tehát eg átalán nem oly ismereilen, hogy annak tanulmányozása akár •a bírói, akár az ügyvédi karnak különös nehézséget okozhatna, másrészről a köz. n. váltórendszabály nemcsak, hogy a hasonló európai törvények közt kétségen felül a legtökéletesebb, hanem e mellett főbb elveiben cosmop oli ti cus jelleggel bír; intézkedéseiben nem egyedül a német érdekeket védi, hanem oly alaptételekből indul ki. melyek a világ minden mivelt kereskedő nemzeténél érvényben és szokásban vannak. Igaz, hogy a német váltórendszabály területi kiterjedésre nézve sem angol és amerikai, sem a franzia váltótörvénynyel nem mérközhetik; mert mig az angol és amerikai váltótörvény 509.-100Q mértföldnyi a franczia pedig 507.500Q mértföldnyi területen bír éryénynyel^