Képviselőházi irományok, 1872. XXI. kötet • 867-920. sz.

Irományszámok - 1872-869. Törvényjavaslat a nyilvános betegápolás költségeiről

3G 869. SZÁM. Végül ugyanezen okokból ki kellett a munkásaik után felmerülő ápolási költségek fizetésének kötelezettségét a nagyobb gyárak és vállalatok tulajdonosaira, úgyszintén a vasutakra is terjeszteni. 2. 3. §. Fizetni köteles és egyszersmind képes egyének vagy erkölcsi személyek hiányában az ápolási költségek megtérítésére, némely betegségek utáni költségek kivételével, eddig az illetőségi község volt kötelezve, minthogy azonban ez által egyes községek túlterheltettek és e miatt betegeiket a kórházakba nem küldve, a nyilvános betegápolás érdekei is hátrányt szenvedtek, azonkivül pedig e rendszer mellett az ápolási költségek lassú befolyása miatt, a korházak fenállása is veszélyeztetve lön és igy ezeket folyton állami előlegekkel gyámolitani kellett: mindezeknél fogva ezen rendszer czélszerünek nem találtatván, olyanról kellett gondoskodni, mely a fentebbi hiányok megszüntetése mellett, ugy a megkívántató igényeknek, valamint a méltányosságnak megfelelőbb legyen. A javaslat 2. és 3. §-ban foglalt módozat erre főleg most, midőn a törvényhatóságok az önkormányzathoz megkívántató költségek fedezésére önadóztatási jogot nyernek, legalkalmasabbnak látszott. Ezen módozat mellett a gyógyintézetek legrövidebb utón jutnak követeléseikhez, minthogy a törvényhatóságok e czélra mindenkor megfelelő pénzkészlettel rendelkezendnek; egyes községek tulterheltetése pedig nem álland be, végül maga az alap is, illetéktelen igénybevétel ellen biztosítottnak látszik, mert a törvényhatóság közegei által saját területén az egyes lakósok vagyoni állapotát biztosabban kinyomoztatván, a megyei alap, fizetni képes egyén után terheltetni nem fog. 4. §. Az ápolási költségek a 4. §-ban említett esetekben jövőre is a kincstár által lennének e következő okoknál fogva megtérítendők és pedig a bába-képezdékben ápoltakért azon okból, mert ezen intézetekben tapasztalás szerint a tananyag szűken van, szülőnők pedig tananyag gyanánt, mire beleegyezése nélkül senki jogosan nem szorítható, csakis akként használhatók fel, ha tartásukért sem tőlük, sem rokonaiktól vagy illetőségi községeiktől az ápolási költségek megtérítése nem követeltetik. A bujakórosokért azon oknál fogva, mert a lakosságot elkorcsositó oly ragályos betegség, minő a bujakór, orvos-rendőri tekintetnél fogva a baj mielőbbi gyógyítását, úgyszintén az elhurczolás és eltitkolás megelőzést teszi szükségessé, mi csak akként érhető el, ha a vagyontalan bujasenyvesek után (bármely kórházban vagy gyógyintézetben, sőt házilag ápoltassanak is azok) felmerült ápolási költségek, a rokonoktól és az illetőségi községektől nem követeltetnek, hanem mint közegészségügyi intézkedés folytán felmerült kiadások az államkincstár által fedeztetnek. Az elmebetegek költségeire nézve megjegyeztetik, miként elmebántalmak rendszerint leginkább kezdetben gyógyulván, csakis akkor remélhető az elmekórosoknak, megbetegülésük után azonnal a gyógyintézetekbe elszállítása, ha az illetőségi község arról biztosítva van, miszerint az ápolási költségekkel terheltetni nem fog; mert továbbá az elmekórosok gyógyitása rendesen hosszabb időt vévén igénybe, az alatt a költségek tetemes összegre rúgnak, melynek megtérítése, az illetőnek és fizetni köteles rokonainak vagyontalansága esetén a községet, illetőleg törvényhatóságot rendkívül megterhelné; mi méltányossági szempontból is mellőzendő. Az ismeretlen illetőségű betegek utáni költségeket azon okból veszi át az állam, mert a közkórházak a jelentkező betegeket vissza nem utasíthatván, az ismeretlen illetőségű betegek után járó költségeket méltányosan sem a kórház, sem a törvényhatóságra róvni nem lehet. A szembetegekért, úgyszintén a sorozás alkalmából megfigyelés végett a kórházakban elhelyezettekért eddig az államkincstár térité meg az ápolási költségeket; minthogy azonban e részben &