Képviselőházi irományok, 1872. XXI. kötet • 867-920. sz.

Irományszámok - 1872-902. Törvényjavaslat az 1871:LI. t.-cz. némely határozatainak módositásáról, a birósági végrehajtók hatáskörének szabályozása tárgyában

902. SZÁM. 167 Mind a kézbesítés, mind a végrehajtás az alkalom megnyíltával haladéktalanul s a kézbesítés azon sorban, melyben a kiadmányozás történt, folytonosan teljesítendő. De a kézbesítés a székhelyen, a végrehajtás igen gyakran a székhelyen kivül foganatosittatik. S akkor, mikor a járásbíróságok területe 10—20 négyszögmértföldre terjed s mikor a végrehajtó napokig távol van székhelyétől; itt a kézbesítéseknek okvetlen késniök kell: különösen a törvényszékek képtelenek e miatt a kézbesítések napjától számított záros határidőket megtartani. S megfordítva, ha a végrehajtó a kézbesítésekre, mint munkája könnyebb részére fordítja figyelmét: a végrehajtás fog gyakran elmulasztatni. E viszásság a fővárosban akként kerültetik el, hogy külön végrehajtókra bizatik a kézbesítések és ismét másokra a végrehajtások functioja, de ez intézkedés a vidéki bíróságoknál általában lehetetlen. Minden törvényszék elismeri, de általában is alig vonható kétségbe, hogy maga a kézbesítés cselekménye a bírósági végrehajtők által a törvény kívánalmainak megfelelőbben végeztetik, mint végeztetett előbb a hivatalszolgák által. De e körülmény szemben azzal, hogy a végrehajtók kézbesítési hatásköre csakis a bírósági székhelyekre szorítkozik, s szemben az emiitett hátrányok kai, egyáltalán nem tekinthető elég indoknak arra, hogy a bírósági végrehajtók a birói határozatok kézbesítése körül továbbra is kötelezőleg alkalmaztassanak. E törvényjavaslattal tehát az 1871: LL t.-cz. idevonatkozó határozatainak lényeges módosítása van szándékbavéve. Miként s kik által teljesíttessék jövőre a kézbesítés ugy a bíróságok székhelyein, mint azokon kivül: e kérdés megoldása más törvényjavaslatnak tartatik fenn. Itt csak annyit szükséges még megjegyezni, hogy azon megoldási mód, mely szerint a végrehajtók jövőre ingyen, díjfizetés nélkül tartoznának kézbesíteni, sok tekintetből lehetetlennek látszik. A végrehajtó nem kap állandó fizetést, őt tehát megfelelő dij nélkül kötelezni hivatalos eljárásra nem volna méltányos. Sőt kivihető sem lenne, mert hiszen ilyen állomásra alig vállalkoznék egyetlenegy ember is. A megoldás ama másik módját, melyet több törvényszék javasol, s mely szerint a bírósági végrehajtók az állam által bizonyos általános fizetésben volnának részesitendők, ezúttal szintén mellőzni kell. Ha csak 400 forintban állapíttatnék is meg az évi átalány, pedig ez a lehető legkevesebb s voltaképen a tiszti szolgák illetményeiyel egyenlő — még akkor is közel 300.000 forintra menne e czimen évenként az államkincstár terheltetése. Ezt az állam mai pénzügyi helyzetében javaslatba hozni lehetetlen. A kézbesítési dijak leszállítása sem az a mód, mely czélravezetőnek mutatkoznék. Az meg nem szüntetné a fentemiitett többi nehézségeket. A magasabb műveltséggel biró végrehajtók azonfelül sem a teljesített munkában, sem annak dijában elismerést nem találhatván, általában vonakodnának a kézbesítések teljesítésétől s biznák azt, mint sok helyütt most már is teszik, fogadott szolgáikra vagy egyszerűen elutasítanák maguktól. Tehát míg egyfelől roszul teljesíttetnék a kézbesítés, másrészről még a helytelen eljárást is a feleknek külön kellene megfizetni. Mennyiben kell az 1871: Ll-ik törvényczikknek módosulni azzal, ha a bírósági végrehajtóktól a kézbesités elvonatik, ennek bővebb részletezése a részletes indokolásra tartozik. Részletes indokolás. Az 1-ső §-hoz. A törvényjavaslat 4. és 8. §§-ai szerint a bírósági végrehajtóktól a kötelezett kézbesités teendője elvonatik, a 3-ik §. szerint pedig hivatalos eljárásra mindig azon végrehajtó alkalmazandó, kinek székhelye a hivatalos cselekvény színhelyéhez legközelebb fekszik. E két rendelkezésből önkényt következik, hogy a törvényszékek mellett alkalmazott végrehajtók nem csak a kézbesítési dijaktól, hanem egyszersmind attól is elesnek, hogy végrehajtásra és leltározásra másutt, mint a törvényszék