Képviselőházi irományok, 1872. XXI. kötet • 867-920. sz.
Irományszámok - 1872-902. Törvényjavaslat az 1871:LI. t.-cz. némely határozatainak módositásáról, a birósági végrehajtók hatáskörének szabályozása tárgyában
178 902. SZÁM. székhelyén és azon járásbíróság területén, melyhez a törvényszéki székhely tartozik, rendszerint alkalmaztathassanak. S miután a vidékbeli törvényszékek nagyobb része nem bir akkora ügykörrel, hogy a székhelyen s a helybeli járásbíróság területén a végrehajtónak megfelelő foglalkozást adhatna, s miután elégtelen munkakörre végrehajtó nem vállalkozik, s ha vállalkoznék is, czélszerüen nem alkalmazható, ennélfogva a törvény eredeti rendelkezése helyett azt kell megállapítani, hogy végrehajtók a járásbíróságok mellé mindenesetre, a törvényszék mellé pedig csak annyiban alkalmaztassanak, a mennyiben azok a székhelyen és a helybeli járásbíróság területén a végrehajtóknak elegendő foglalkozást adhatnak. Hogy a törvényszékek közül melyik van és melyik nem lehet ily helyzetben, erről időnként az igazságügyminister van értesülve, neki azért abban, hogy mely törvényszék mellett alkalmazzon végrehajtót, szabad kéz engedendő. A 2. §-hoz. E §. csak átmeneti intézkedéseket tartalmaz. Nem volna méltányos eljárás a jelenleg alkalmazásban lévő végrehajtókat egyszerűen elbocsátani, s nekik áthelyezéseknél az elsőbbségi kedvezményt törvénynyel nem biztosítani. A 3. §-hoz. Számos jogosult panasz emeltetett az ellen, hogy törvényszékek mellett alkalmazott végrehajtók távolfekvő járásbíróságok területén a székhelytől gyakran 10 —15 mértföld távolságra is kiküldettek, mellőzésével a közelben székelő járásbirósági végrehajtóknak s a nagymérvű fuvar- és napidijak felszámításával alig elviselhető terheket okozván a feleknek. Az ily eljárás lehetősége a külföld perrendtartásaiban egyszerűen ki van zárva. Hogy e viszásság nálunk is megszüntettessék, azt nemcsak a felek érdeke, hanem a bíróságok tekintélye is megköveteli. E rendelkezéssel természetesen nincsenek érintve azon fontosabb esetek, melyek az 1871 : LI. törvényczikk 14. §-ának első kikezdésében jelezvék. A 4. §-hoz. Ha a fél a végrehajtó által saját költségén kívánja a kézbesítés teljesítését, ezt megtagadni nincs ok. Hogy e költség peres ügyekben mennyiben számitható a perköltségek közé, azt minden egyes esetben a bíróság állapítja meg. Miután előreláthatólag ritkán fordul elő a végrehajtó által teljesítendő kézbesítés esete : az eljárási dijat az 1871: LI. törvényczikk 24. §-ában megszabottnál magasabbra kell megállapítani. E törvény 26. és 27-ik §§-ai különben esetleg itt is alkalmazásba veendők. Az 5. §-hoz. Az 1871 : LI. törvényczikk 14. §-ának azon rendelkezése, hogy a végrehajtás költségeit a végrehajtó sohasem állapithatja meg, a gyakorlatban sok nehézséggel jár. Számos esetben a végrehajtást szenvedett fél a végrehajtási cselekmény teljesítése alkalmával örömest kifizetné a költségeket, ha azok megállapítva volnának; de miután a költségek megállapítása a végrehajtónak tiltva van, s e miatt azok mennyisége iránt mind ennek, mind a végrehajtást szenvedettnek aggályai merülhetnek fel, be kell várniok a birósági intézkedést. Ez intézkedés ilyen esetekben mind a bíróságnak, mind a feleknek, mind a végrehajtónak munkáját teljesen ok nélkül szaporítja, a mennyiben a költségeket külön megállapítani, azokra külön végzést hozni, ezt egy példányban vagy előlegezés, vagy tudomás végett a végrehajtónak, másik példányban lerovás végett a végrehajtást szenvedettnek, s harmadik példányban a
