Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

860. SZÁM. 83 Hasonlólag áll ez a lázadás bűntettére nézve, melynek objectuma az illető szakaszokban szintén in specie van meghatározva „a magyar törvényhozás" vagy a magyar törvényhozás által elfogadott állami intézmények, a 150. §. 2. 3. világosan kifejezik, hogy az ezen szakaszban meghatározott büntet nem foroghat fenrt, ha a cselekmény más nemzet törvényhozó testülete vagy közhatósága ellen követtetik el. Ebből kiderül az is, hogy a 151. §-ban meghatározott cselekmény is egyedül a magyar állam polgárai nyugalmának megzavarására érthető. Vonatkozik e szabály továbbá a „közhatóságok és a közhatósági közegek elleni erőszakra", és a VI. fejezetben meghatározott bűntettre és vétségre, valamint mindazon cselekményekre is, melyeknek valamely közhatósági közeg képezi alanyát vagy tárgyát. Mindez alig igényel magyarázatot s közvetlenül azon értelmezési szabályból származik, mely szerint „ha a törvény alkalmazhatóságának eseteit in specie megjelöli, azon esetben annak alkalmazhatása minden más esetre nézve ki van zárva." De származik ez az államok jogából is, melynek, mai állása szerint, mindenik állam csupán saját területét és intézményeit oltalmazza; megbünteti ez okból mindazon belföldieket vagy külföldieket, a kik az ő léte vagy intézményei ellen a törvényben meghatározott merényletet akár belföldön, akár külföldön elkövetik; de gondoskodása semmikép sem terjed ki a külföld politikai intézményeinek oltalmára, vagy legalább nem annyira, hogy azokat a saját védelmére megállapított szabályokkal oltalmazná. Némely törvényhozás a külföld állami és politikai intézményei ellen belföldi által elkövetett merényletre nézve is megállapit ugyan külön büntetési szabályokat, de ezek rendszerint csak oly cselekményekre vonatkoznak, a melyek a belföldet is veszélynek teszik vagy tehetik ki, s a büntetések ez esetben oly enyhék, hogy párhuzamban nem jöhetnek azon büntetésekkel, melyekkel ugyanazon cselekmény elkövetői az esetre sújtatnak, ha azt a belföld ellen követik el. A külállam, ha ellene, habár nem saját honosa követ el felségsértést s annak elkövetője az ő hatalmába kerül, saját törvényeink rendelete szerint fog elbánni megtámadójával és ha a tettes magyar honos volna, a magyar állam jogosan nem szólalhatna fel a külföld jurisdictiójának jogos gyakorlata ellen. De ha a tettes hazájába menekül, itt nem vonatik felelősségre ezen tette miatt, mert a mi törvényeink a külföld politikai intézményeit nem oltalmazzák az ottani honosok ellen, annál kevésbé saját honosaink ellen. Hátramaradnak tehát a közönséges büntettek és vétségek; az előbbenieknek kiválása után, a 8. §. intézkedése, csupán a közönséges bűntettekre és vétségekre birand hatálylyal. Hogy az teljesen igazolt, ha az állam közönséges bűntetteket, habár külföldön követtettek el, nem hagyja büntetlenül, ez fentebb indokoltatott; hogy pedig e szakasz ezen bűntetteken és vétségeken nem terjed tul, azt szintén igazoltnak lehet tekinteni. Lehetne a 8-ik §-nak oly szövegezést adni, hogy az engedélyező és ne parancsoló legyen, mint például a német b. t. k. 4-ik §-sa. Ennek értelme az lenne, hogy mindenik esetben vagy a kormány vagy a kir. ügyészség határozza el, vájjon a külföldön elkövetett büntetendő cselekmény miatt megindittassék-e a magyar bíróságok előtt a bűnvádi eljárás? Ámbár ezen kérdés gyakorlatilag szintén oda megy vissza, hogy oly bűntettel vádoltatik-e a hazatért egyén, mely nem lévén irányozva a külföld állami vagy politikai intézményei ellen, azon tekintet alá esik, a mely a tettes megbüntetését, feltéve, hogy a vád alapos, a hazai hatóság erkölcsi kötelességévé teszi, mégis helyesebbnek találtatott, ha a megjelölt körvonalok között nem permissive, hanem imperative intézkedik a törvény. „Az elkövetés helyén fennálló törvények lesznek alkalmazandók." A 8-ik §. második bekezdése — a büntetést illetőleg — módosítja ezen szakasz első bekezdését. E módosítás összefüggésben a 13. §. rendelkezésével, közvetítést képez a personalitas és a territorialitás elvei között. 11*