Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

84 860. SZÁM. Ámbár csak a közönséges bűntetteknek és vétségeknek külföldön elkövetői vonathatnak felelősségre a hazai biróságok által s ámbár e büntettek és vétségek csaknem egész Európában, sőt az egész polgárosult világban büntetendőknek tekinthetők, mindazonáltal megtörténhetik, hogy egyik vagy másik cselekmény valamely állam speciális viszonyai szerint vagy nem tartatik büntetendőnek, vagy büntethetőségére más, a mi törvényünktől eltérő ismérv állíttatik fel, a mely szerint a magyar honos, habár a cselekményt elkövette, az elkövetés helyén nem esnék büntetés alá. Ugyanez előfordulhat ellenkező irányban is, t. i. hogy a cselekmény az itteni törvények szerint nem tartatik büntetendőnek, például a „conspiracy" legtöbb esete, mely az angol törvény szerint büntetendő, mig az ennek tényálladékát képező cselekmény a mi törvényeink s a többi európai államok törvényei szerint nem lenne büntetendő. Igen gyakran fog előfordulni azon körülmény is, hogy mindkét állam törvényei büntetést rendelnek ugyan az elkövetett cselekményre, azonban a büntetés nemére vagy annak mértékére nézve különbség fog mutatkozni a két törvény között. Mindezen esetekre nézve azon elvből indul ki a törvényjavaslat, hogy a mint egyrészről nem lehet feladata a magyar államnak, erélyesebb intézkedések által megvédeni a külállam jogrendét, mint azt maga azon állam teszi, ugy másrészről, nem lehet az itteni honost saját hazájában oly cselekmény miatt büntetni, mely a hazai törvény szerint épen nem büntetendő. Ezt fejezi ki a 8-ik §. második bekezdése, mely kiegészittetik a 12-ik §. által. A 10-ik §-hoz. A 8-ik §. határozatai, külföldi által a maggar állam területén kivül elkövetett, s a 7-ik §. 2-ik pontjának intézkedése alá nem eső bűntett vagy vétség esetében is alkalmazhatók; a mennyiben a magyar kormány a fenálló nemzetközi szerződések és elvek szerint a külföldinek kiadatását nem rendelné el. Hogy a gonosztevő ne kerülje ki megszökése által a bűntett büntetését, ez a művelt világ közmeggyőződésébe átment, s a nemzetközi jog alapelvévé vált szabály. Ezen szabály a külföldön büntettet vagy vétséget elkövetett külföldi gonosztevőkre nézve, rendszerint azoknak kiadása által érvényesíttetik. A külföldi bűntettes, ha saját hazája területén követte el a büntettet — ennek, ha pedig más állam területén követett el kiadási delictumot, ez utóbbinak adatik ki. A nemzetközi szerződések több esetben intézkednek arról is, hogy mi történjék az esetben, ha a megszökött több állam területén követett el büntettet. A magyar törvényhozás a jogsegély nyújtásának ezen nemét már elfogadta s e tekintetben az elvi eltérés az 1843-ki büntető-törvényjavaslat 4-ik §-ban kimondott szabálytól jogrendszerünkbe ment át. De e kiadásnak nem mindenkor van helye. Mindenik állam jogosítva van ugyan a területén tartózkodó külföldi bűntettest kiadni, de szerződés nem létében erre nincs kötelezve. Gyakran megtörténik ugyan, hogy szerződés nélkül is eszközöltetik a kiadás, mert a közönséges bűntetteseknek a megérdemlett büntetéstől való elvonása, a civilisatió általános jogát sérti s az államok nem könnyen jönnek ellentétbe a polgárosodás követelményével. De lehetnek esetek és vannak is, midőn az állam nem adja ki az ő területén tartózkodó külföldi bűntettest s vannak okok, melyek miatt ezt nem is teheti. Ezer esetek közé tartozik különösen az, ha azon országban, melynek területén a bűntett elkövettetett, s melylyel kiadási viszonyban nem állunk, „kivételes biróságok

11 gyakorolják a büntető törvénykezést, ugy hogy az állam, mely a kiadásra felhivatik, azon meggyőződésre jut, hogy az esetben, ha a felhívásnak eleget tesz, nem a jogrend követelményét teljesítené. Lehetnek más esetek is,