Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
82 860. SZÁM. A kérdés állását, a mint az az emiitett vitákból kifejlődött, constatálta Portalis e szavaival: „Az egyik rész azon véleményt fejezte ki, hogy a büntetőtörvények lényegüknél fogva területek, s hogy nincs törvény terület nélkül; a miből azon következtetés származtatott, hogy a franczia hatóság tehetetlen, a franczia törvény alkalmazhatatlan mindazon cselekményekre nézve, melyek külföldön követtettek el. Ezen tétel, bár művészileg fejtetett ki, megbukott a vita alatt. Határozattá vált, hogy a franczia törvény a francziákra nézve személyes törvény, mely őket mindenhol és igy külföldön is kötelezi; a miből következik, hogy ezek, habár külföldön követtek el büntettet vagy vétséget, e miatt hazatértükkel felelősségre vonhatók." A törvényjavaslat annak többi intézkedései miatt nem vált törvénynyé; de már az akkor túlsúlyra jutott, úgyszólván közmeggyőződést tükrözik vissza a viták s azok eredményének összefoglalása Portalis által. Súlyt nyer e tétel azon támogatás által, melyet Hélie tekintélyében s az általa felhozott meggyőző érvekben talál. A nevezett tudós azt irja: „A mi a bűntetteket illeti, ezek csaknem egyenlők valamennyi törvényhozás szerint. A bűntettesek és az eljárás formái különböznek; de maguk a büntettek, habár azok meghatározása erősebb vagy gyöngébb az egyik, mint a másik törvényben, habár az egyik törvény kimerítőbb, a másik pedig hiányosabb ; habár az egyik inkább élőrelátó mint a másik: általában véve ugyanazon tettekben foglalhatók össze; mert az emberi lelkiismeret mindenik országban ugyanazon cselekményeket bélyegzi meg és nem igaz az, hogy egy hegyláncz vagy egy folyó megváltoztathatná a cselekmény természetét* Ebből azon következtetésre jut Hélie is, hogy kötelessége mindenik államnak megbüntetni saját honosait, ha azok külföldön büntettet követtek el s mielőtt ott bűnhődtek volna, hazájukba visszatértek. A törvényjavaslat ezen álláspontot foglalta el s a 8-ik §. első dispositiója az imént kifejtettekben találja indokát. Kérdés lehet: vájjon valamennyi bűntett és vétség foglalandó-e ezen szabály alá? Némely bűntettekre és vétségekre nézve már azon fogalom meghatározása vagy a törvény különös részének, ezen bűntettre vonatkozó szövege mutatják, hogy ha külföldön követtetnek el, csak az esetben esnek a magyar büntetőtörvények súlya alá, ha a magyar állam, illetőleg a közös monarchia vagy a törvényben különösen megjelölt állam-intézmények vagy pedig az itteni közhatósági közegek ellen irányozvák. A felségsértésre nézve bizonyos s a 125. és 126. §§. átolvasásából is kitűnik, hogy ez alatt nem értetik valamely külállam elleni, habár egyébként a törvényben meghatározott ismérvekkel biró merénylet vagy támadás. Ugyanez áll a király bántalmazására és a királyi ház tagjainak megsértésére nézve; mert a hol a törvényben ezen szó „király" használtatik, ott ez alatt mindenütt a magyar király értetik. Ezen értemény kizárólagossága kitűnik azon büntettek természetéből, melyeknek objectuma a király, de kiderül ez az illető szakaszok szövegéből is. Még világosabbá válik azonban ezen értemény az által, hogy oly esetben, melyben a törvény intézkedése a külföldi fejedelmekre is vonatkozik, ez ellentétben azon rendelkezésekkel, melyek kizárólag a magyar királyra vonatkoznak, megfelelő szövegezés által, különösen kifejeztetett. Minden kételyt eloszlat ez iránt a 125., 137., 138. §§. összehasonlítása a 261. §. 1. pontjával. A III. fejezetben meghatározott „hűtlenségre" nézve szintén nem enged kételyt a törvényjavaslat az iránt, hogy ez alatt is csak a magyar állam s illetőleg „az osztrák-magyar monarchia" elleni merénylet értetik. A 140., 141., 142., 144. §§-ban a büntet objectuma gyanánt megjelölt „magyar állam" vagy „osztrák-magyar monarchia* teljesen kizárják ezen szakaszok alkalmazhatását minden oly esetben, melyben a cselekmény objectumát más állam képezi.
