Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

860. SZÁM. 79 Egyik állam sem védelmezi saját törvényei által a másiknak lételét és fenállásának feltételeit, legalább nem védelmezi azt oly hatálylyal, hogy e védelemben biztosítva látná magát a külállam a többi államok alattvalói által ellene intézhető merényletek ellen. A külföldi elkövethetne tehát ellenünk felségsértést, lázithatna államunk, alkotmányunk, önállásunk és területünk ellen, a nélkül, hogy e miatt a büntetés veszélyének ki lenne téve. Mindezért a külföldi nem volna felelős, sőt, ha merénylet folyama alatt, vagy azután az általa megtámadott országba jő — feltéve, hogy a külföldön megindított merényletre vonatkozólag itt semmit sem cselekszik, — az állam, bár az ő területén és hatalmi körében tartózkodik, vele szemközt mégis tehetetlen lenne. Ily helyzetet nem tür és nem fogad el egyik állam sem. Az ellen, a ki valakinek személyiségét megtámadja, a megtámadottat az önvédelem joga illeti. A megjelölt cselekmények által az állam személyisége támadtatik meg, e támadás ellen joga van a megtámadottnak magát oltalmazni; sőt e joga — önönmaga és alattvalói iránti elengedhetlen kötelességgé válik, bárki legyen a megtámadó, akár saját alattvalója, akár külföldi. A jog, melyet ily esetben igényben vesz az állam, s melyet magának törvényeiben fentart, az önvédelemnek Mnyszerjoga. „azon magyar honos." Ez összefüggésben áll a 9-ik §-sal, s azt jelenti, hogy mindenik magyar államalattvaló, azok kivételével, a kiknek állandó lakása Horvát- vagy Szlavonországban van. „a magyar állam azon területén, a melyen a jelen törvény nem bir hatálylyal." A magyar államalattvaló, ha nem lakik Horvát- vagy Szlavonországban (9. §.), habár Horvát- vagy Szlavónországban követte el a megjelölt büntettek egyikét, nem küldetik megbüntetés végett Horvátországba. Az állam elleni bűntettekre vonatkozólag a viszony Horvát- és Szlavonországokkal külön lesz szabályozandó. A büntetőtörvényhozás és törvénykezés a távországokat feltétlenül illetvén, szükséges, hogy az állam elleni, tehát mindkét részt megtámadó merényletek ellen egyenlő törvények által s a törvény egyező alkalmazása által kellő biztosíték szereztessék. Állami vagy szövetségi bíróságunk nem lévén, többrendü complicatiók merülhetnek fel. Ezek kikerülése későbbi intézkedések tárgyát teendi, most csupán egy elv mondatik ki, melynek jogosultsága nem vonathatik kétségbe. „vagy a magyar állam területén kivüV, tehát akár a monarchia másik államában, akár máshol a magyar államon kívül. „azon külföldi", ez alatt a 6-ik §. szerint a monarchia másik államának honosai is értetnek; mert a második pontban megjelölt fejezetekben meghatározott büntetendő cselekményre vonatkozólag a monarchia másik felének alattvalóira nézve kivétel nincs megállapítva. Ha tehát ezek közül valamelyik külföldön követi el a megjelölt cselekmények valamelyikét és a magyar állam területére lép, itt fog büntettetni. Az 1870-ik évi ausztriai törvényjavaslat 5-ik §-sa is igénybe veszi e jogot a magyar állam honosai ellen, a mi törvényjavaslatunk a reciprocitás elvének alkalmazásával elfogadja azon intézkedést. A jelen szakasz 2. pontja és a törvényjavaslat különös részének e pontban megjelölt III. fejezete között mindazonáltal némi eltérés mutatkozik. A jelen szakasz szerint ugyanis a III. fejezetben meghatározott „hűtlenség" külföldi elkövetője, bármely, az idézett fejezetben tüzetesen körülirt cselekmény által követte legyen el e büntettet, a hűtlen magyar honosra megállapított büntetéssel rendeltetik büntettetni, mig a 143-ik §-sa a külföldiekre a nemzetközi jog szerinti büntetést állapit meg. A két szabály között van tehát eltérés, de nincs ellenmondás. A 143. §. ugyanis nem terjed ki a hűtlenség valamennyi eseteire, hanem csupán a 140. és 142. §§-ban körülirt esetekre, a hűtlenségnek többi eseteire, vagyis a 144—147. §§-ban meghatározott cselekményekre nézve, a 7-ik §. rendelete érintetlenül hagyatott, akár külföldi, akár belföldi követte legyen ei.