Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
80 860. SZÁM. A 8-ik §-hoz. Azon magyar honos, a ki magyar állam területén kivül a jelen törvényien meghatározott büntettet vagy vétséget követ el, rendszerint ezen törvény szerint büntetendő. Ha mindazonáltal a cselekményre azon állam törvényei, melynek területén azt elkövette, a jelen törvénynél enyhébb büntetést állapítanak meg, a 7-ik §. 1. pontjában megjelölt büntetendő cselekmények kivételévél, az elkövetés helyén fenálló törvényben meghatározott büntetés lesz alkalmazandó. E szakaszban a personalitás elve érvényesül, módosíttatva a második bekezdés és a 13-ik §. intézkedései által. Azon magyar honos, a ki külföldön, habár nem a 7-ik §-ban megjelölt valamely büntettet vagy vétséget követett el, ha e miatt külföldön nem büntettetett, hazatértekor a jelen törvény rendeletei szerint fog büntettetni. Helyes-e ezen intézkedés? Nem kellene-e a belföldi által külföldön elkövetett büntetendő cselekményeknek a belföldi jurisdictó alá helyeztetését, csupán a 7-ik §-ban megjelölt esetekre szorítani? vagy nem lenne-e helyesebb, ha már a 7-ik §. által vont kör igen szűknek találtatik, tüzetesen megjelölni az egyes bűntetteket vagy azoknak egyes csoportjait s csupán ezekre nézve tartani fenn a belföldi jurisdictiót az esetben, ha magyar honos által külföldön követtetnek el és azok miatt a tettes külföldön nem bűnhődött ? A mint ez már fentebb kiemeltetett, mindenik állam fentartja magának a jogot, hogy alattvalóit, az általuk külföldön elkövetett büntettek miatt büntetés alá vonhassa. Különbség csak e fentartott jog terjedelmére nézve létez; maga az mindenütt, Németországban ugy mint Francziaországban. Ausztriában ugy mint Angliában, sőt Amerikában is, mint a newyorki b. t. k. j. 15. §-sza mutatja, elfogadottnak tekinthető. De ha elfogadtatik az elv, akkor a leghelyesebb, legkövetkezetesebb, az igazságot leginkább megvalósitó alkalmazásának mutatkozik áz, mely a 8-ik §-ban a hozzánk legközelebb álló országok példájára javaslatba hozatik. Ha büntettet vagy vétséget képez a cselekmény a hazai törvények szerint és büntettet vagy kétséget képez azon ország törvényei szerint is, a melynek területén elkövettetett, ez esetben alig képzelhető az igazsággal s az állam hivatásával összeegyeztethető ok, mely a tettesnek büntetlenül maradását indokolhatná. Az pedig nem szenved kétséget, hogy a 8-ik §-ban elfogadott elvvel ellenkező tételnek érvényesülése által, igen sok esetben épen a törvény válnék a bűntett büntethetlenségének biztositékává. Azon subtilitás, melynek eredménye az, hogy az egész polgárosult világ által gonosznak tartott cselekmény büntetlen maradjon, a közszellemre sem hat megnyugtatólag; nem erősiti az erkölcsi érzületet s nem emeli a polgári öntudatot sem, a melynek egyébiránt semmi összefüggése sincs a gonosztevők oltalmazásával. Mi indokolhatja — a merev territorialitás elméletén felül — a bűntettes büntetlenségét? Az, hogy a tettes nem ismerte cselekményének bűnösségét ? Ezen indok, a feltett esetben nem hozható fel. A mit a tettes hazájának és tartózkodási helyének törvényei egyaránt bűntettnek nyilvánitanak, az nem lett bűntetté a külföldi vagy a belföldi törvény különös rendelete által; azon cselekmény bűnösségét az erkölcsiség örök igazságú szabályai nyilatkoztatják ki, annak gonoszságát és tiltott voltát, minden kételyt kizárva, teljes felismerésre hozza az emberi lelkiismeret. Már a rómaiak ismerték a büntettek azon nemét, melyek büntettek voltak és azoknak ismertettek mindenütt, a hol rendezett állami szervezetben éltek az emberek; a büntettek ezen nemei, a „délicta juris gentium" megjelölés alatt foglaltak helyet a törvényekben. Mindenki tudja, hogy nem szabad gyilkolni, rabolni, lopni, hogy tiltva van másnak személyét vagy vagyonát megsérteni, Magyarországban ép ugy mint máshol. Ma, a civilisatiónak csaknem egyenlő színvonalán élnek az európai nemzetek, s a közönséges büntettek bűnösségére nézve csaknem egyenlő alapelvek, csaknem egyenla
