Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

74 860. SZÁM. tettnek — e hozzáadás a territoriális elvben nemcsak önkényszerü vegyitéket képez, mely egyáltalán nem foglaltatik az elvben s nem is származhatik abból, hanem ezen felül, a valónak meg nem felelő fictio által sarkaiból helyezi ki magát az elvet. Hogy meghatalmazott létezzen, meghatalmazónak kell léteznie. Miként igazolható az imént megjelölt, önkényileg alkotott feltevés oly esetben, melyben az állam, a melynek területén a cselekmény elkövettetett, nem hivja fel a büntető hatalom gyakorlatára a tettes államát? Miként igazolható a területi elv szerint a bűnvádi eljárás, különösen azon esetben, ha a tettes büntetlensége épen érdekében áll azon államnak, a melynek területén a cselekmény elkövettetett. Módosíttatott a területiség elve a haza iránti kötelességek ellen külföldön elkövetett merényletekre nézve, a hűségi kötelék eszméje és ennek folyamányai által; ámde ez is csak azt mutatja, hogy az elv saját fentarthatására nézve egy másik, tőle egészen idegen elvre szorul, vagyis, hogy az elv mint olyan egymagában nem tartható fenn. A mi különösen a hűségi kötelességet illeti, a honpolgár nemcsak az állam politikai intézményei, hanem az állam minden törvénye iránt hűségre lévén kötelezve, ebből az következik, hogy ezen módosítás is magát az egész elvet szünteti meg s elfogadásával tuiajdonképen a személyiség elve jutna általános érvényre. Az állam concret jogszükséglete nem lévén alárendelhető semmiféle theoría következetes keresztülvitelének: a jelen törvényjavaslat az emiitett elvek egyikét sem fogadta el kizárólagos szabály gyanánt, valamint azokat sem, melyek a nemzetközi jogtudomány terén, e két elv helyettesitője gyanánt, az ujabb időkben Witte és Mohi által — a világjog eszméje alapján felállíttattak, sem pedig Ortalannak az erkölcsiség és a szükség (a mi ő szerinte az érdek) szempontjára fektetett tanát. A törvényhozás egész területén uralkodó a szabály, hogy a törvényhozónak nem lehet hivatása, ujat kitalálni, vagy azt a mit más kitalált, rögtön alkalmazni; a helyes törvényhozás mindig abban találandja feladatát, hogy a megállapított helyes intézkedést, azt, melynek természete ismeretes, és üdvös hatása gyakorlatilag be van bizonyítva, a fenforgó viszonyokhoz képest fejlesztve és tökélesbitve alkalmazza. De ha ez a jogi törvényhozás terén általánosan uralkodó szabálynak tekinthető, s a történet igazolja, hogy a kellő vizsgálat nélkül létrejött vakmerő újítások tévedéseiért gyakran egész generatiók meglakoltak, ugy még kiválóbb mértékben áll e szabály a jog azon tételeire nézve, melyek az internationalis viszonyt, az egyik állam és polgárainak viszonyát a másik államhoz és a másik államban határozzák meg. A törvényjavaslat e fejezeténél kiválólag figyelembe kellett venni a hozzánk legközelebb álló művelt nemzetek törvényeit s jogi meggyőződését; figyelembe kellett venni a közösséget, a melyben Európa többi művelt nemzeteivel vagyunk, s a melyet előmozdítani, fokozni s élénk viszonos hatásban fentartani saját érdekünknél fogva is szükséges. A jelen fejeset elvéül a területiség fogadtatott el, a melytől azonban több tekintetben a sze mélyiség elvéből származó egyes intézkedések elfogadása által eltérés történt. A területiség elve van kifejezve az 5-ik §. első bekezdésében, továbbá a 10-ik §. azon intézkedésében, mely a kiadásra vonatkozik; úgyszintén a 13-ik, 14-ik §§-ban, a 16-ik §. első bekezdésében, végre a 17-ik §-ban; míg a 7-ik és 8-ik §§. a personalitás princípiumának folyományai. Egyes intézkedések pedig — mint a 8-ik §. második bekezdése, a 11-ik, 12-ik §§. a két elv közötti közvetítés folytán váltak szükségesekké. A részletekre nézve a többi államok törvényei sem egyeznek meg egymással, s azok is három külön csoportra oszlanak. A területiséget legszorosabban, de nem kizárólag ismeri el Anglia; mindazonáltal számtalan statútumai szerint az alattvalói által külföldön elkövetett árulás, gyilkosság és emberölés, továbbá az 1854-ik évi Merchant Shipping Act szerint a hajósok által külföldön, bármely személy vagyona ellen elkövetett büntetendő cselekmény feletti ítélethozatalt hazai biróságai hatósági körébe helyezte.