Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

860. SZÁM. 09 „Azon zavar, mely e tárgyra nézve uralkodott — mondja a nevezett tudós — annyiban megszűnt, a mennyiben az elhatárzó két kérdés ma már teljesen elkülöniítetett egymástól ugy, hogy azoknak ujabbi összehányása mellett a német jogi Jiteraturában régen nem szólalt fel senki. Senki sem állítja ma már, hogy a cselekvések és mulasztások között egyátalán nem kell különbséget tenni, s ép oly vitátlan, hogy a tilalom megsértése — a commisiv delictum nem állhat csupán mulasztásból, mert lényege abban van; hogy valamely jogellenes eredmény causális nexusban legyen, a mi nem érhető el csupán passiv negativ magatartás által, minthogy ez semmit sem okozhat, semmit sem eredményezhet. »Csak ujabb zavart idézhet elő — folytatja Glaser — ha e két kérdés: HatályJ/yal bir-e mindaz, a mit a törvény a commissi® delictumokra vonatkozólag rendel — az omissiv delictumokra is? és megállapitható-e a commissiv delictum tényálladéka mulasztás által? ha e két kérdés ismét összezavartatik ? A javaslat pedig ezt teszi." Glaser azon következtetésre jut, hogy az ezen kérdés körül felmerülő vitát nem oldhatja meg a törvény, s hogy arra nincs is szükség, mert a gyakorlatilag fontos azon kevés kérdésre nézve, mely itt figyelembe jő — a különös rendelkezésekben lehet intézkedni. így áll a kérdés ma. Egymás mellé állítani tehát a cselekményt a mulasztással s ez által azon véleményre adni okot, hogy e kettő között nincs különbség vagy pedig arra, hogy mulasztás által elkövetett büntetendő cselekményt, csak a szoroa értelemben vett delicta omissionis képeznek, ez hiba volna; mig másrészről a tüzetesebb meghatározás — a mint az az 1867-ik évi ausztriai javaslatban czéíoztatik s a mint azt a birodalmi tanács jogügyi bizottsága mind az 1868-ik, mind az 1870-ik évi előterjesztésében is elfogadta, mint épen kimutattuk, szintén lényeges kifogás alá esik. Ily helyzetben, a jelen törvényjavaslat szerkesztésénél, a hatályban levő európai törvények rendszere látszott leginkább elfogadhatónak, azért is: mert a szorosan vett mulasztási bűntettekre és vétségekre nézve a mulasztás mint causa efficiens a különös rész illető helyein világosan meg van jelölve, s mert a mulasztás által elkövetett comissiv bűntetteknél és vétségeknél mindig — habár nem is mindig elég világosan kifejezve — cselekvés is fordul elő s ezek tekintetében a cselekményekről szóló szabályoknak alkalmazhatósága iránt kétség nem forog fenn. A 3-ik §-hoz. A jelen törvény és a cselekmény elkövetésének idején fenállott törvények, gyakorlat vagy szabályok közötti különbség esetélen, az enyhébb intézkedések alkalmazandók. Ezen szakasz ellentétben az előbbenivel, a törvény visszaható erejét állapítja meg, az ennek hatályba lépte előtt elkövetett bűntettre vagy vétségre, a mennyiben az elkövetés idején fenállott törvény szigorúbb intézkedéseket tartalmazna. A törvényjavaslat 2-ik §-ának indokaiban a szabadság biztositékát egymagában nem találtuk elégséges érvnek a visszaható erő kizárására, hanem az egyszersmind juristical érvek által isindokolandónak tartatott. Nem lehet tehát a jelen szakaszra vonatkozólag sem megelégedni azzal, hogy oly lényeges és messzeható eltérés az általános szabálytól, milyent e szakasz tartalmaz, csupán a, humanismus, vagy a méltányosság, vagy pedig az igazságügyi politika által indokoltassék. Jogilag, vagyis a jogtudomány által eltal elismert elv által kell indokoltnak lenni azon határozványnak, mely «Uentétben azon általános szabályival, hogy mindenik cselekmény az annak elkövetése idején hatályba