Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
70 860. SZÁM. levő törvények szerint ítéltessék meg és büntettessék, a 3-ik §-ban meghatározott esetben, az előbbinek ellenkezőjét rendeli. A jogi indok abban van, hogy midőn a törvényhozás megváltoztatva a hatályban levő büntetőtörvény rendeletét a helyett enyhébb intézkedéseket emel érvényre, ezzel egyszersmind kifejezést ad azon meggyőződésének, hogy az előbbi helytelennek ismertetett fel; vagy azért: mert nem volt igazságos, vagy mert nem volt ezélszerü. Ha tehát e kijelentése daczára a visszavont szabályt még tovább is alkalmaztatni engedné az állam, ez annyit tenne, mintha az igazságtalanságot tudva és szándékosan tovább is érvényben hagyná. A visszaható erő mindazonáltal csupán azon esetekre terjed ki, melyekben a hatályból kitett törvény súlyosabb mint az, a mely utóbb jött létre. Ez korlátozása a visszaható erőnek s ez okból nem felesleges, s fel is vettetett a kérdés: hogy ha az előbbeni esetien nem alkalmazható a cselekmény elkövetése idején (mállott törvény azért, mert az igazságtalannak ismertetett fel, miért kellessék azon igazságtalan törvényt mégis alkalmazni azon esetben, melyben az a bűntettesnek kedvezőbb ? A feleletnek itt is jogelven kell sarkalnia s az megtaláltatik abban, hogy az állam által később felismert igazság s az ezen felismerésnek megfelelő törvény nem teheti roszabbá annak helyzetét, a ki oly időben cselekedett, midőn ezen törvény még nem létezett. Az állam azon joga, hogy törvényeit az igazság és a czélszerüség szempontjaiból megváltoztathassa, nem terjed ki annyira, hogy a nem létezett törvény szempontjából ítélje meg az annak keletkezése előtt véghezvitt cselekményeket, ha ez által a cselekvőnek helyzete súlyosabbá válnék. Az ujabban felismert igazság érvényre jön minden oly esetben., melyben annak alkalmazása eyy másik igazság által nem záratik ki. Igazság az, hogy ha az uj törvény enyhébb, ez jöjjön alkalmazásba a létrejött előtti büntettek esetében is, mert a törvény megsértőjenem szerzett jogot arra, hogy súlyosabban büntettessék, mint az ítélethozatal idején fenálló törvény rendeli ; de igenis joga van ez utóbbinak arra, hogy ne büntettessék súlyosabban, mint azon törvény rendéli, a melyet megszegett, vagyis azon törvény, melylyel magát ellentétbe helyezte. Egy kérdés marad még megoldatlanul, az t. i., hogy mi történjék, ha a cselekmény elkövetése idején fenállott törvény szigorúbb volt mint a későbbi, azonban a későbbi enyhébb törvény egy harmadik által váltatik fel, mely szigorúbb az ezt közvetlenül megelőzöttnél ? Ez az úgynevezett „közbenső törvények 1 ' kérdése, melyek a belga alsóháznak jogügyi bizottságát, s magát a kamarát is foglalkoztatták. A bizottság ugyanis a benyújtott törvényjavaslat 7-ik czikkének (a törvény 2-ik czikke) második bekezdését ekkép módosította: „Neanmoins, si la peine établie au temps du jugement, dans Vintervalle entre Vinffaction et le jugement, et celle portée au temps de Vinfraetion, sönt différentes, la peine la moins forte est toujours appliquée." Vita tárgyát képezi e kérdés a literaturában mai napig is, s különösen Bemer sürgette, hogy az észak-német szövetség büntető törvénykönyvében a közbenső törvények iránt is történjék intézkedés. A gyakorlat mindazonáltal sehol sem mutatta ily intézkedés felvételének szükségét, ez okból a jelen törvényjavaslat szerkesztésénél sem látszott szükségesnek erre kiterjeszkedni: „as enyhébb intézkedések alkalmazandók/' Ez vonatkozik mind arra, hogy büntetendő-e valamely cselekmény? mind pedig annak büntette vagy vétséggé minősítésére, valamint a büntetésre nézve is. Minhárom irányban az alkalmazandó, a mi vádlottnak kedvezőbb, a mi enyhébb. Különösen fontos ez az első irányban s főkép az ország azon részeit illetőleg, a hol az 1852. évi ausztriai b. t. k. van hatályban. Ezen területeken sok oly különösen politikai vagy éhez hasonló cselekmény, mely a hatályban lévő törvény szerint büntettet képez, a jelen törvényjavaslat szerint, büntetlenné válik.
