Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
68 860. SZÁM. Hozzáteszi ezen iró: hogy melyek azon mulasztások, a melyek egy bizonyos jogsértő eredményt hozhatnak létre: az nem fejezhető ki egy elvont tételben; ezen kérdés mindenik delictum tényálladékának megítéléséhez tartozik. A német birodalom büntetőtörvénykönyvének 1,-ső §-a nyíltan és szószerint szintén csak a cselekményeket emliti. „Eine mit dem Tode, mit Zuchthaus oder mit Festungshaft bedrohte Handlung ist ein Verbrechen stb. stb." Megemlítendő még a belga b. törvényköny, mint a mely harmincz évnél tovább tartott előmunkálatok után 1867-ik évben lépett hatályba s a tudomány és a tapasztalat eredményeit kiválőlag érvényesítette. E törvénykönyv első könyvének első fejezete sem a cselekményt, sem a mulasztást nem emliti, hanem egyezőleg a franczia büntetőtörvénykönyvvel, az „infraction u —• törvényszegés — szót használja, hogy azonban a cselekménynek és mulasztásnak körülírás nélkül egymás mellé állítása, ezen törvénykönyv szerkesztésénél is öntudatosan mellőztetett: erre nézve a legvilágosabb bizonyítékot nyújtja az 51-ik cz'ikk, mely a kísérlet fogalmát állapítja meg, s melyben csupán cselekvésről „par des actes extérieurs" van szó, — a nélkül, hogy a mulasztásról említés tétetnék. Uj a zürichi büntetőtörvénykönyv is, melynek létrehozatala körül a bírálatra felkért Glaser munkájának nagy befolyása volt. Ezen törvény általános részében sem állíttatnak egymás mellé a cselekvények és mulasztások, a minek igazolására szolgál mindjárt az 1-ső §., mely igy szól: Eine Handlung kann nur dann mit einer Strafe belegt werden, wenn diese gesetzlich bestimmt L war, bevor die Handlung begangen wurde. Felhozhatók még az eddig törvénynyé nem vált anyagi büntető codex-tervezetek, nevezetesen az olasz és az ausztriai. Az olasz törvényjavaslat általános része érintetlenül hagyja a mulasztást, a mit mindjárt 1-ső czikkének 1. és 2. .§§. és 3-ik czikke tanúsítanak, melyekben „Nessum fatto" és Jatti punibili" fordulnak elő: de omissione — vagyis mulasztás nem említtetik. Nem állíttatnak egymás mellé a cselekmények és mulasztások által elkövetett büntettek és vétségek — az ausztriai büntetőtörvénykönyv tervezetének általános részében sem; mindazonáltal meg kell jegyeznünk, hogy ezen javaslat az első ilynemű munkálat, mely a vitás kérdést a tüzetesebb intézkedés tárgyává teszi. Az 1863-iki javaslat általános része csupán cselekményekről beszél. Ezen kifejezés : „Handlungen" használtatik a 2, 3, 5, 10, 15. s a többi szakaszokban az „Unterlassungen" a mulasztások megérintése nélkül azonban az 1876-iki „az igazságügyministeri bizottság indítványainak figyelembe vételével készített javaslat" — igy szól a hivatalos czim — miután az 1. §-ban és a 2. §. első bekezdésében csupán cselekményekről szólna: a 2-ik §. második bekezdésében azt mondja: „Azonkifejezés: „büntetendő cselekmény," valamint azon kifejezés „tett" átfoglalja a mulasztásokat is, a mennyiben a jelen törvény által az egyenes bűntettekre vagy vétségekre nézve követelt ismérvek a mulasztásokban is feltalálhatók lennének." „Der Ausdruck" „strafbare Handlung, 11 sowie der Ausdruck „That" umschliesst auch allé Unterlassangen, insoferne die in diesem Gr esetze zum Thatbestande der einzelnen Verbrechen und Vergehen geforderten Merkmale auch in blosen Unterlassungen enthalten sein können." A „büntetendő mulasztásokról" 1858-ban magjelent, s egy terjedelmes monographiát képező nagybecsű értekezés szerzője Glaser, az ausztriai bűnt. törvénykönyv tervezetéről irt tanulmányaiban élénken megtámadja ezen tételt, azt elvtelennek és helytelennek állítván.
