Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

860. SZÁM. 65 szerinti délictumok, mélyek nem képeznék egyszersmind a büntető-törvény alá eső cselekményt, tulajdonképen quasi délictumok." A polgári jog szerint lehet valamit annak tekinteni, a minek jellegével nem bir. A jog azon területén van helye a „quasi" szó általi minősítésnek, a fogalmak improprius tágításának, mint például a quasi tutor, a quasi possessio, a quasi contractus; ily tágításnak azonban a büntetőtörvények területén épenséggel nincs helye. Itt nincs „quasi delictum"; következőleg nem „tekintetik" bűntett" nek semmi, hanem bűntett az, a mi természete és lényege szerint büntettet képez s a büntetőtörvény' által annak nyilvánittatik. Egy másik — s nem lényegtelen különbség van az 1843-ik évi t. j. 1-ső és a jelen t. j. 2-ik §-ának első bekezdése között abban, hogy ott „cselekvés," itt pedig „cselekmény" fordul elő. A cselekvés ugyanis az embernek tevékenységét jelzi a közben, midőn az a külvilágra hat s ebben változást idéz elő; ellenben a cselekmény, már magát a cselekvés által eszközölt változást, a concret tettet jelenti. A büntetőtörvénykönyv feladata azon concret tettek meghatározása, melyek a cselekvő akaratának irányánál és a cselekedet minőségénél fogva, büntetendőknek nyilváníttatnak a törvény értelmében. Nem az actio tehát, hanem az actio eredménye — a szándékosan létrehozott actus — a tett képez büntettet; a cselekvés csak mint egyik causa efficiense a tettnek s igy mint egyik ismérve a bűntettnek jön tekintetbe. Nem tekintethetik tehát bűntettnek a cselekvés, a mint ezt az 1843-ki javaslat mondja, hanem a cselekvés eredménye — vagyis a cselekmény, a szándékos tett; például a gyilkosság, a lopás, a rablás stb. A német törvények sem mondják: „Bas Handeln, das Thun," hanem az objectiv alakú megjelölést: „Die Handlung, die That" használják; a franczia törvény nem használja a J'action" szót, — bár ez objectiv irányban is inkább használható, mint a magyar cselekvés, hanem azt mondja: „l'act"; épen ugy az olasz: nem l'azzione, hanem: il fatto kifejezéssel él. Az 1843-ik évi törvényjavaslat több esetben mellőzi ezen szempontot. így például a 294. §-ban az mondatik: „A ki másnak valamely ingó vagyonát tudva s jogtalanul, de minden személy elleni erőszak vagy erőszakkali fenyegetés nélkül eltulajdonít ja, tolvajnak tekintetik." Szembe állítva ezen szakaszt az 1. §-al: kitűnik, hogy nem az lett volna meghatározandó, ki a tolvaj? hanem az, a mit a 30-ik fejezet czimfelirata is mutat, hogy mi a lopás? illetőleg, hogy az ember mily cselekvése által eredményeztetik a lopás büntette? Egy további — és igen szembeötlő különbség az, hogy a jelen t. j. 2. §-a a „mulasztás" szót egészen mellőzte. E kihagyás indoka nem lehetett az, mintha a jelen törvényjavaslat nem ismerne mulasztásból származó bűntetteket vagy vétségeket; ez ellenkeznék a dolog természetével, valamint a javaslat számtalan positiv intézkedésével, melyekben mint például a 279., 280., 299., 390., 405., 406., 407., 408., 412., 413-ik §§-ban ezen szó: „mulasztás," a büntetendő cselekmény egyik tényező elemének megjelölésére, expressis verbis használtatik; valamint több más szakaszok intézkedéseivel, melyekben valaminek elmulasztása, mint szintén tényező eleme a büntetendő cselekménynek, más szó vagy kifejezés által jelöltetik ugyan meg: a kifejezés értelme azonban a mulasztással teljesen megegyez, igy például a 134. és a 190. §§-ban ezen kifejezés: „fel nem jelenti," tökéletesen egyértelmű a feljelentés elmulasztásával: a 189. §-ban: „ha a hivatalos közeg valamely fogolynak a börtönbe történt beszállításáról közvetlen felsőbbségét 24 óra alatt nem értesiti" egyértelmű azzal, hogy a köteles értesítést elmulasztja. A „mulasztás" szónak kihagyása tehát a 2-dik §-ban más, mélyebben rejlő indokban gyökerezik. KÉPVH. IEOMÁNT. 1872—75 XX. 9 é