Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

66 860. SZÁM. Ha csupán azt kellene kifejezni, hogy vannak tiltó és parancsoló törvények, melyeknek megszegésére büntetés állapittatik meg: ez esetben a kérdés igen egyszerű lenne, s nem volna ok a „mulasztás"' szónak kihagyására; mert ez esetben ezen szó kifejezné mindazt és sem többet sem kevesebbet, mint a mit a törvényhozó azzal kimondani akar, de más részről az omissiv és commissiv delictumoknak rendszerint már szövegezése és alakja is megmutatná, hogy melyik bűntett, illetőleg vétség tartozik a tiltó s melyik a rendelőtörvény megszegésének osztályába; vagyis, hogy melyik .delictum képez cselekményt és melyik mulasztást? A kérdés még csak az lehetne: vájjon a büntetőtörvénykönyv általános részében foglalt határozatok kivétel nélkül alkalmazhatók-e a cselekményekre és mulasztásokra? nevezetesen, hogy van-e a mulasztás által elkövetett törvényszegésnek kísérlete? mely időtől fogva kezdődik a mulasztás elévülése ? Mindezen kérdésekre könnyű a felelet s ez okból minden veszély nélkül lehetne a 2-ik §-ban ép ugy, mint ez az 1843-ik évi törvényjavaslat 1. §-ában történt, a cselekvés mellé a mulasztást is tenni. De a kérdés nemcsak nem ily egyszerű, hanem a büntetőjogtudomány egyik legbonyolodottabb, mai napig megoldatlan vitáját képezi. A legmélyebb és legalaposabb búvárlatok, melyek erre vonatkozólag legújabban Glaser, Bar, Merkel s más tudósok részéről történtek, habár több tekintetben nagyobb világosságot derítettek e kérdésre, de több tekintetben a kételyeket nemcsak nem oszlatták el, hanem mint ez épen az alapos buvárlatoknak a végső megoldás előtti rendes eredménye: a homályban volt kérdés több, eddig nem ismert elemét hozták felismerésre s ez által a kételyeket s a vita pontjait ujabbakkal szaporiták. „Bármely cselekvés vagy mulasztás csak annyiban tekintethetik bűntettnek és vonathatik büntetés alá, a mennyiben az ellen büntetést rendel a jelen törvény." E formulázás, mint többször felemlittetett, összhangzó a badeni büntörvénykönyv 1-ső §-ával. A cselekvést és mulasztást a b. t. k. általános részében egymás mellé állitják, a többiek között még az 1813-ik évi bajor b. t. k. 1-ső és 2-ik czikkei, az 1838-ik évi, úgyszintén az átvizsgálás után hatályba lépett 1855-ik évi szászországi büntető törvénykönyv 1-ső czikke. hannoverai b. t. k. 1-ső és 6-ik czikkei, az 1852-ik évi nálunk is hatályban volt ausztriai b. t. k. 1., 2. és 11. §§-ai. Mint már ebből kitetszik: az 1843-ik évi magyar javaslat teljes összhangzásban van a keletkezése idején létrejött német törvénykönyvekkel s a jogtudomány azon időbeli álláspontján áll. Azóta azonban 30 év folyt le s az alatt a mulasztási büntettek kérdése ismét és ismét átvizsgáltatott, s a jogtudomány erre vonatkozólag is gazdagabb lett felismert igazságokban, valamint felismert kételyekben. Mit jelent a cselekvésnek és mulasztásnak, mint büntényező elemeknek a b. t. általános részében egymás mellé sorozása? Azt jelenti-e, hogy bármely, a törvénykönyv különös részében meghatározott büntető cselekmény, egyaránt elkövettethetik cselekvés mint mulasztás által? például: a pénzhamisítás, hamis eskü, hamis vád, a becsületsértés sat. vagy pedig azt jelenti: hogy csupán azon büntetendő cselekmények követtethetnek el mulasztás által, a melyek a törvény parancsoló rendeletét sértik meg? A felemiitett törvények idézett szakaszainak szövege mind az egyik, mind a másik felfogás értelmében magyarázhatók; holott kétségtelen az, hogy sem az egyik, sem a másik jelentőség nem felel meg a valónak. A tárgy bővebb és világosabb felismerése vitán kivül helyezte azt, hogy parancsoló törvények csakis mulasztás által sértethetnek meg; ellenben a tiltó törvények cselekvés és mulasztás által is egyaránt megsérthetők. Ebből következik: hogy bizonyos törvényszegések tényelemeinek a törvény