Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

64 860. SZÁM. A jelen törvényjavaslat 2-ik §-ának első bekezdése pedig ekkép hangzik: „Büntettet vagy vétséget csak azon cselekmény képez, melyet a jelen törvény annak nyilvánít.* Az első eltérés abban van, hogy az előbbeni javaslatban használt ezen szó helyett: „tekintethetik

11 a jelen javaslat a határozottabb igét: „képez" alkalmazza. Ezen eltérés indoka az, mert az előbbeni szöveg nem zárja ki azon véleményt, hogy a törvény különös részében felsorolt bűntetteken kivül vannak még oly cselekmények és mulasztások, melyek büntettet képeznek ugyan, azonban a törvény által nem tekintetnek annak s nem vonatnak büntetés alá; nem zárja ki továbbá azon értelmezést sem, hogy oly cselekmények vagy mulasztások, melyek lényegük és természetük szerint nem képeznek büntettet, a törvény által önkényileg annak tekintetnek és büntetés alá vonatnak. Ily értelmezésre nem adhat alkalmat a törvény, mert habár nem is sikerült még a bűntettnek általános és átható criterionját feltalálni; habár a különböző országok büntetőtörvénykönyveinek összehasonlítása azt mutatja, hogy e tekintetben a művelt nemzetek között is vannak némi eltérések; de ebből nem következik, hogy e téren teljes önkény uralkodhatnék. Azon büntettek száma, melyek csak bizonyos területen az ottani törvényhozó akarata által, tehát a cselekmény intrinsecus bűnösségére való tekintet nélkül állapittatnak annak: a művelt Európában ma már igen csekély s folyton apadóban van. A „nemzeti büntettek" lassan-lassan eltűnnek s a büntetőtörvénykönyveknek, az egyenlő erkölcsi rend s jog-állapot megoltalmazására irányuló universalis jellege félreismerhetien vonásokban érvényesiti magát. „Nem egyszerre élvezi Európa mindenik nemzete a haladás áldásait; de előbb vagy utóbb valamennyien hasznukra forditandják azt." Bossinak ezen állítása mindinkább valósággá válik, mert a rendkívül gyors és könnyű közlekedés idejében nagyon kirívó ellentétek nemzet és nemzet közt nem állhatnak fenn. A mi bűntett az egyik államban, az nem lehet erény vagy megengedett cselekmény a szomszéd államban sem; s a mi nem az egyhelyütt, az nem tekintethetik bűntettnek máshol sem. Az emberiség szellemében élénk vonásokban élő ezen igazságot fejezi ki Hálscher is, midőn azt mondja: „Dem berechtigen Interessé des Staates gegenüber, solchen Schaden von sich und seinen Bürgern abzuwenden, erscheint es darum als leere Spitzfindigkeit, wenn man behauptet, dieser Mensch sei zwar in Frankreich ein schwerer Verbrecher, in Preussen dagegen nicht, sondern müsse hier als ein durchaus redlicher und rechtlicher Mensch behandelt werden." De különösen nem engedhető meg az, hogy egy és ugyanazon állam törvénye oly cselekményeken és mulasztásokon felül, melyek benső valójuk és lényegük szerint büntettet képeznek, olyanokat is tekintsen bűntetteknek, melyek azoknak benső sajátságával nem birnak, melyek tehát az erkölcsi igazságot és a közérdeket nem sértvén, bűntetté minősítésük mellett, a törvényhozó akaratán kivül más ok nem volna felhozható. A törvény nem teheti a cselekményt bűntetté, hivatása csak az, hogy a bűntettnek felismert cselekményt annak nyilvánítsa és büntettetni rendelje. Sem az 1843-ik évi, sem a jelen törvényjavaslat nem származnak azon szellemből, mely a törvényhozás igazolatlan félénksége vagy sötét gyanakodása szempontjából szaporítaná a büntetendő cselekményeket, de épen azért meg kellett változtatni a kitételt, mely az egész mű lényegével és szellemével ellentétben, ily feltevésre alkalmul szolgál. Hogy valami az-e, a minek tekintetik ? ez a közönséges életben sem közönyös; különös fontosságot nyer azonban a kérdés a büntetőjog terén, hol minden fictio, minden kétértelműség kerülendő. Quasi deliciumokat nem ismer a büntetőtörvénykönyv, sem a büntető jogtudomány. A mi a büntetőtörvénykönyv szerint büntetendő, az valóságos delictum s nem tekintetik csupán annak. Helyesen mondja Haus tanár: „Mindazon cselekmény, mely a tettes hibája vagy szándéka folytán másnak kárt •okoz, ha arról nem intézkedik a büntetőtörvénykönyv: quasi delictumot képez" s tovább: „A polgári jog