Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

860. SZÁM. 59 Ez utóbbi módszert követi a német büntető-törvénykönyv és ez helyesebb is azon esetben: ha a másodszori vagy harmadszori törvényszegés nem mindenik esetben tekintetik visszaesésnek, hanem csupán a tárgy és az indokok ugyanazonossága vagy hasonlatossága vétetik a visszaesés tényező eleméül. A jelen törvényjavaslat nem as általános, hanem a speciális visszaesés elvét fogadta el, és ebben megegyez az 1843. évi törvényjavaslat elvével, mely szintén csak a bizonyos egynemű vagy hasonló büntettek között állapítja meg a visszaesést. Az elv helyessége kitűnik a következőkből: A visszaesés jogalapja, a tettes akaratának makacs megátalkodottságában, vagyis abban található, hogy az egyszeri büntetésnek elég hatálylyal kellett volna birni, hogy őt azon cselekmény másodszori elkövetésétől visszatartsa, ő mégis, másodszor is megvetve a törvényt, ugyanazon cselekményt mely miatt annak első elkövetése után már megbüntettetett, ismételve is elkövette. Ez eléggé mutatja, hogy itt csak egynemű vagy rokon természetű bűntettekről lehet szó. Mi közössége, mi összefüggése van például a lopásnak a párbajjal? A lopás alacsony haszonlesésből, a párbaj a becsületsértés fokozottságából származik ; az egyik a vagyon, a másik az élet ellen irányzott cselekmény. Az akaratnak nem azon gonoszsága nyilatkozik az egyik, mint a másik bűntett elkövetésében. A büntetés, mely a párbajt vivót e tetteért érte, nem terjeszti ki hatályát arra nézve, hogy annak tettese más büntettet ne kövessen el. Ha nem ugyanazon vagy nem hasonló nemű bűntettnek elkövetése forog fenn, ez esetben az utóbbi bűntett önálló és uj cselekmény, mely semmi összefüggésben nincs az előbbenivel; a második, büntettetik ugyan az erre megállapitott büntetéssel, de nem emeltethetik fel a büntetés magasabb fokra, sem nem változtathatik az át súlyosabb nemű büntetésre, azért, mert a tettes már egyszer, egészen más természetű cselekmény miatt megbüntettetett. A „vita ante acta", mint a büntetés sulyositásának tényezője egész más, és egészen más a „recidiva." Nem vitátlan ugyan az elfogadott elv, sőt az két részről is ki van téve megtámadásnak: az egyik rész a visszaesés szigorúbb büntetésében a „non bis in idem" elvének violatioját látja: a másik rész pedig a visszaesést nem korlátozza az ugyanazonnemü cselekményekre, hanem kiterjeszti azt, a hasonló sulyosságuakra. Ez utóbbi értelemben visszaeső mindenki, a ki bűntett vagy vétség miatt büntetve lévén, ismét büntettet vagy vétséget követett el. A hazai gyakorlat nem nyújt a nálunk követett rendszerről kellő felvilágositást. Csak az kétségtelen, hogy az ismétlés szigorúbban büntettetett, mint ugyanazon bűntett első izbeni elkövetése. Ezt Vuchetich is állítja a következő szavakban: „et ideo leges positivai consuetudinem deliquendi, et delicta reiterata gravis puniunt." Megegyez ez azzal, a mit már Bodó is tanitott: „Secunda circumstantia ad augendam poenam, facit Incorrigibilitas Bei, quae cum priori convenit. Qualis incorrigibilitas, si post semel jam datam veniam, aut crebriores correptiones, penes $ Keum observetur: poena exasperari debet. Ratio est: Quie poenae, seu peccati venia, postássimui^ sub spe emendationis et tantum vére correctis ac resipiscentibus, datur. Hic verő reus, loco emendationis speratae, priora delicta novis cumulavit: quae, per posteriora aucta et aggravata reviviscunt; proptereaque una demum poena merito vindicantur. Tum ex eo: Ut aut anteriorum non ponitorum malitiae suppliccii mensura respondeat; aut si punita sent, reliqui ad pária facinora proni, et hujus deliquentis exemplo animosiores redditi, ejus poenae gravitate deterreantur, et resipiscant. Qnia nocet bonis, qiii parcit malis.* De mindez általánosan szól, s arra nézve, hogy a „recidiva in genere" vagy „in specie" képezi a büntetés sulyositásának alapját, sem az egyik, sem a másik nem nyújt felvilágositást. Sdemenics a büntetést sulyositó körülmények, s az ezt eredményező kútfők között, felhozza ugyan az esetet: Jia a büntevő ugyanazon büntettet többször ismételte", de ez csak állítás és semmiféle adattal nem bizonyított állítás lévén, a kérdést nem oldja meg. 8*