Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

60 860. SZÁM. A birósági gyakorlat sem volt egyenlő; mert mig több esetben az előbbeni bűntett, mint más természetű nem vétetett figyelembe, addig egyéb és legtöbb esetben a „vita antea peracta" nemcsak, ha bűnvádi elitéltetést tartalmazott, hanem az esetben is, ha az illető egyén rósz hirben állott, a büntetés felemelését vonta maga után. Gyakorlatunk ez utóbbi felfogásra mutatván fel a legtöbb példát, rendszer gyanánt azt tekinthető, hogy a bűntettes rósz előélete, különösen előbbi elitéltetése, habár nem ugyanazon vagy nem is hasonló nemű bűntett miatt, mint a melyet később elkövetett, indokul tekintetett a büntetés felemelésére és sulyositására. A visszaesés elvi megkülönböztetése, az ugyanazon nemű és ugyanazon tárgy elleni vagy az ugyanazon rugókon alapuló cselekmények és másnemű büntettek között, ugy látszik sem törvénykezési gyakorlatunkban, sem a büntetőjogi irodalom nevezetességeinek munkáiban nem jutott átható felismerésre és méltánylásra. E különbségnek öntudatos és okadatolt felismerése csakis az előre haladottabb külföldi criminalistikai tudománynak terjedése által közvetittetett hazánkban; s további meghononositása, a rendszeres büntető-törvénykönyv létrehozatala és gyakorlati alkalmazása által fog eléretni. A büntető-jogtudomány első rendű külföldi nevezetességei is csak az ismétlést „in specie" ismerik el tulajdonképeni visszaesésnek, melyet jogositva van az állam súlyosabban büntetni, mint ha a tettes először követte volna el e büntettet. így Helie: Theorie du Code pénal czimü nagytudományu művében czáfolva Carnotot azt mondja: „Tagadhatatlan, hogy a bűntettes kiszenvedvén első bűntettének büntetését, teljesen lefizette tartozását: meglakolt bűneiért; ö e miatt nem vonható többé feleletre; de nem is ezért, hanem egyedül második bűntettéért vonatik felelősségre. Ezen ujabb bűntett oly körülmények közt jön létre, a melgek a tettes bűnösségét fokozzák. Miért ne volna joga a törvényhozónak számitásba venni a büntetés megállapításánál ezen körülményt ? Ez nem tartozik többé az első, hanem a második bűntetthez és jellemzi a cselekvő erkölcsiségét. És továbbá: „A büntetendő cselekmények eyy osztályába tartozó cselekmények ismétlése képezi a visszaesést; de ha a két törvényszegés mindegyike külön osztályokba tartozik, ez esetben nem létez visszaesés, mert nem létez ugyanazon nemű bűntett szokásos elkövetése.

11 Ugyanezt mondja Bossi is : „A visszaesés a bűnösség sulyositása, az ugyanazon nemű bűntett elkövetése miatt." Határozottan nyilatkozik ez iránt Antonio Vismara: Bella Mecidiva nei reati czimü munkájában: „Lényeges, hogy a megbüntetett és a következő cselekmény között elvi egység, ugyanazon erkölcsi rugó és a czélok rokonsága létezzék; a visszaesés nem jöhet számitásba a büntető-törvénykönyvben csak ha a tettes „in eisdem sceleribus perseveret." Ugyanezen tant képviseli, habár kissé kiterjedtebb értelemben, Bemer is. Még csak John tanát hozzuk fel, mert ebben a jelen törvényjavaslatnak e tárgyban elfogadott elve, ugy annak methodusa is praegnans indokát leli: „ Somit bliebe nur noch die Frage übrig, ob der Strafschárfungsgrund des Rückfalles beizubehalten sei, wenn man den Begriff des Rückfalls auf die wiederholte Begehung desselben Verbrechens beschránkt. Der Grund für die Strafschárfung wird dann in der Neigung des Verbrechens zu finden sein, immerfort ein und dasselbe Verbrechen zu begehen. Nun bestreite ich zwar nicht, dass diese Neigung mit Bezúg auf einzelne Verbrechen beobachtet sei; ich bestreite nicht, dass eine derartige Neigung bei einzelnen Verbrechen eine erhöhte Bestrafung derselben nöthig machen könne. Aber diese Thatsachen führen zunáchst doch nur dazu, Straferhöhungeu wegen des Rückfalls bei diesen einzelnen Verbrechen anzuordnen. Will man aber den Rückfall als einen allgemeinen Strafschárfungsgrund auf-