Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

860. SZÁM. 33 Kivégeztetés mindazonáltal a rendes per utján hozott és halálbüntetést megállapitó végérvényes ítéletek eseteiben sem történt; mert ő felsége mindenik esetben, legmagasb kegyelmezési jogánál fogva, a halálbüntetést fegyházra változtatta. A törvényjavaslat a hazai bíróságok e gyakorlatát vette alapul. Halálbüntetést csak a 266. §-ban, — „as előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság," — és ezenfölül csak a 127. §-ban „a király elleni gyilkossági kísérlet" esetében rendel alkalmaztatni. Ha tehát az eltörlés elvét illetőleg szükségesnek látszott az 1843-iki javaslattól eltérni, de a halálbüntetéssel büntetendő cselekmények száma tekintetében a jelen törvényjavaslat az Európában hatályban lévő valamennyi büntetőtörvény között — azok kivételével, melyek a büntetés e nemét teljesen eltörölték — a legszorosabb határokat vonja. Ezt az imént meghatározott két eseten kivül, melyekre e büntetés rendeltetik, különösen igazolja azon nagyfontosságú körülmény, hogy a jelen törvényjavaslat szerint, ellentétben a német birodalom büntetőtörvénykönyvével és ellentétben az austriai birodalmi tanács képviselőházának bizottsága által 1870. évben módositott törvényjavaslat 68-ik §-ának határozatával, a halálbüntetés sem képez absolut büntetést; hanem a 90. §. második bekezdésének értelmében az ezen büntetéssel sújtatni rendelt cselekményeknél is érvényesülhetnek a büntetés nemét megváltoztató enyhitő körülmények. E nagyhorderejű intézkedés figyelembevétele kétségtelenül azon meggyőződésre vezet, hogy e kivételes és borzalmas büntetés tekintetében a javaslat szorosan megtartotta a feltétlen szükségnek óvatos szigorral vont határait. B. A szabadságbüntetések. A második — gyakorlati fontossága által az előbbenit is túlszárnyaló kérdését a büntetési rendszernek a szabadságbüntetések képezik. A legfontosabb kérdés ez azért, mert a legtöbb büntetendő cselekmény ezen büntetés valamelyik nemével büntettetik, s mert kiválólag a szabadságbüntetések azok, a melyek által az állam, a bünhődésen kivül, a büntetések egyéb czéljait is leginkább megvalósíthatja. Azon egyszerű igazság, hogy súlyos büntettek súlyos büntetéssel, az enyhék enyhe büntetéssel büntetendők, a szabadságbüntetések több nemének megállapítását teszi szükségessé. A jelen javaslat 20. §-a a szabadságbüntetésnek öt nemét különbözteti meg: 1. a fegyházat, 2. a börtönt, 3. az államfogházat, 4. a fogházat, 5. az elzárást. Ezek között mintegy kivételes, a többiekkel organikai viszonylatban nem álló büntetési nemet képez az államfogMz. A szabadságbüntetés ezen neme a custodia honesta jellegével bír, s kizárólag az elitélt személyes szabadságának elvonása és érintkezéseinek megszorítása által hajtatik végre. Ezen b.üntetés főleg az úgynevezett politikai bűntetteire és vétségekre állapittatik meg; azonban nem annyira kizárólagos, hogy mindazon büntettek, melyek közönségesen politikaiaknak szoktak neveztetni, csakis ezen büntetéssel lennének büntethetők. Vannak a fejedelemgyilkosságon és a bűntett kísérletén kivül is oly — úgynevezett politikai büntettek, melyeknek alacsony gonoszsága indokolttá teszi, hogy elkövetői a közönséges bűntettekre megállapított szabadságbüntetéssel bűnhődjenek. Ilyenek a 125. §. 2. és 3. pontjaiban felsorolt merényletek és ezeknek kísérlete; ilyen a 126. §. 3. pontjában meghatározott eset, ha valaki az állam területének idegen uralom alá juttatására czélzö cselekményt merényel, vagy ha valamely felségsértési cselekmény kivitele czéljából külállammal szövetkezik (140. §.). Ide tartoznak a 141. és 142. §§-ban felsorolt büntettek az állam fegyveres ereje ellen, s a 144. és 145. §§-ban meghatározott úgynevezett diplomatiai büntették. Ezen osztályba tartozik a lázadás, ha ezzel együtt rablás, gyújtogatás s hasonló bűntett követtetett el; ide sorozandó a közhatóság elleni erőszak is (V. fejezet) stb. KÉPVH. IEOMÁNT. 1872/75. XX. 5