Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
20 860. SZÁM. alárendeltetik, nem éretnék el. Nem uralkodnék egy elv, nem egy eszményi elem az egész területen, s a különbség csak az lenne, hogy, mig a hármas felosztás mellett vannak vétségek, melyeknek szándékosan, és olyanok, melyek gondatlanságból követtetnek el, a kettős felosztás esetében eltűnnék ugyan azon elnevezés: „vétség* de helyébejönnének a kétféle büntettek, a mihez hozzáadva a kihágásokat, a hármas felosztás más alakban s más causa divisionis szerinti osztályozással újra előállana. Fontosabb és gyakorlati hatással birna azon ellenvetés, hogy a hármas felosztás igazságtalan szigorra kényszeríti a törvényhozót. Ezen ellenvetés a franczia Code pénal-ra alkalmazva jogosultsággal birt, de jelentősége erre vonatkozólag is az 1832-ik és 1835-ik évi törvények meghozatala óta sokkal csökkent; mig az ujabb büntetőtörvénykönyvek és törvényjavaslatok a büntettek és vétségek valamint az ezekre nézve megállapított külön büntetési nemek vagy büntetési mérvek közötti gátot megszüntetvén, a büntetésnek a cselekmény és körülményei individualitásához mért megállapítása a felosztási rendszer által épen nem akadályoztatik. Az ellenvetések tehát nem kifogástalanok, mig azok ellenében tagadhatatlanul igaz marad az élet azon mindennapi tapasztalata, hogy a nép józan érzelmével ellenkezik egy genericus elnevezés alá foglalni az atyagyilkosságot és a becsületsértést, s hogy daczára minden theoretikai következetlenségnek a nép mindenkor talál külön elnevezést, melylyel az erkölcsi érzelmét felrázó büntettet a kisebb vétségtől megkülönbözteti. Már pedig, ha van a jogi életnek egy spherája, melynek a nép felfogásához, szokásaihoz és viszonyaihoz, szóval életéhez simulnia kell, ez bizonyára a büntetőtörvények spherája, az anyagi ugy, mint az alaki törvényeké. Megdönti továbbá, vagy legalább is nagyon csökkenti az ellenvetések erejét azon tény, hogy mindenik büntetőtörvényben a szabadságbüntetések több nemét kell megállapítani. Minthogy pedig e büntetési nemeknek súlyosságuk szerint kell egymástól különbözniök, s alkalmaztatásukra nézve szükséges, hogy a büntetendő cselekmények súlyos vagy nem súlyos volta szolgáljon alapul, vagyis az igazság elve szerint a súlyosabb büntetendő cselekmények súlyosabb nemű büntetéssel, az enyhébbek pedig az enyhébbel büntetendők: ez által, habár nem is fejezné ki a törvény az osztályozást, ez már a büntetéseknek a cselekmény súlyossága szerinti felosztása által meg volna téve. Annyi bizonyos, hogy habár a törvény csupán bűntetteket ismerne, a törvényhozó mégis kényszerítve volna mindenik cselekményt, melyre büntetést állapit, ennek természete és súlyossága szerint mérlegezni, mely működése szükségszerüleg a büntettek két főosztályának megkülönböztetésére vezetné őt, melyeknek egyikére súlyos, a másikára enyhébb büntetést kell rendelnie. Az osztályozás feltétele tehát a cselekmények természete által van kijelölve. Adjon bár a törvényhozó nevet e különbségeknek vagy nem, ez csupán alaki kérdés; de ha nem is különbözteti meg azokat külön elnevezés által, ez által nem szünteti meg a benső különbségeket, mert az elválasztó jelleg eltörlése nem áll hatalmában. Súlyos és nem súlyos törvényszegést mindenik esetben tartalmazand a büntetőtörvénykönyv, s világos kifejezésre is jut ezen különbség az által, hogy lesz egy csoport törvényszegés, mely a szabadságbüntetések súlyos, s egy másik, mely ezen büntetések enyhébb nemével büntettetik. A rendszer tehát helyesebb, mely e különbségeket mindjárt eleve szemügyre veszi, s a törvénykönyv felosztásánál tényező elem gyanánt felhasználja. Hogy mennyire érvényesiti magát ezen most kiemelt szempont a büntetőtörvénykönyvek megállapításánál, ezt a kettős rendszer szerint felosztott törvénykönyvek a legvilágosabban kimutatják. Tekintessék például a badeni büutetőtörvényköhyv, mely a mi 1843-ik évi törvényjavaslatunknak sok tekintetben alapul szolgált. E törvény hozatalánál a felosztást illetőleg uralkodó volt a Judományos következetesség u és ez okból a hármas felosztás mellőzése a rendszer sarktétele gyanánt emeltetett ki. Es mindannak ellenére csak a szó mellőztetett, a lényeg azonban fentartatott. „A cselekmények
