Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

18 860. SZÁM. „Nem szükséges, hogy a bűntett vagy vétség, mely a nyilvános közzététel után bekövetkezett, e közzététel szerzőjének gondolatában lett legyen; ő bűntársnak tekintetik és mint ilyen büntettetik, habár szeme előtt sem lebegett az elkövetett bűntett vagy vétség, mihelyt ki van mutatva, habár csak a szenvedélyek felköltésére irányzott közzététel ténye által, hogy ez mozdonya (véhicle) volt a bűntettnek vagy vétségnek." Ezen tan, melynek a gyakorlat teljesen megfelel, kiemelte sarkaiból az intellectualis bünszerzőségnek fogalmát, mely a jogi felfogás szerint, a sajtó utján közzétett felhivásnak determináló intensivitásában és hatásában áll. E helyett uralomra jutott az úgynevezett félrevezetési vagy elcsábitási elmélet; e kivételes, csupán a sajtó utján elkövetett bűntettekre és vétségekre nézve készitett eszme, mely a „rábírás" szoros értelmű tényelemét bizonyos meg sem határozható szenvedély vagy indulat felköltésére irányzott törekvés által helyettesíti, s az ilynemű homályos hatást elegendőnek nyilvánitja az eszményi bünszerzőség megállapítására. Ezen theoria és az* ebből származott gyakorlat ellen keresett és keres menedéket a közérzület a büntetőjog általános elveinek alkalmazásában: a felhajtásnak, mint határozott jogfogalomnak érvényesítésében a sajtó utján elkövetett büntettek és vétségek eseteiben is. Vannak ugyan ezenkívül is vétkes felhívások, melyek a felbujtás fogalma alá nem subsummálhatók, de azért büntetlenül az állam és a közrend szempontjából nem maradhatnak; ezek, a figyelembe vehető nézetek szerint, mint a felbujtásnál sokkal enyhébb szempont alá eső, s csakis kevés számú s különnemű büntetendő cselekmények foglalandók a törvénybe, a nélkül, hogy ez által a felbujtás fogalma — a büntetőtörrvény egyik megállapított sarkelve vagy rendszere vitiáltatnék. A megjelölt és közelebbről körül vonalzóit két eszme : a felelősségi rendszer és a felbujtás jogi természete képezi valóságos mozdonyát azon két iránynak, mely a sajtó utján elkövetett bűntetteknek és vétségeknek vagy a büntetőtörvénykönyvbe, vagy külön sajtótörvénybe felvétele mellett nyilvánul. A mint a czél az egyik vagy másik methodus által tartatik elérhetőnek, vagy kevesebb nehézséggel biztosithatónak: a szerint alakulnak és alapittatnak meg a methodus iránti nézetek. A jelen törvényjavaslat, mint már emlitve volt, a sajtó utján elkövetett bűntetteket és vétségeket is felvette intézkedéseik közé, s ez által azon nézethez csatlakozott, mely a büntetőtörvénykönyv kívánatos egységének fentartása mellett, a fentebb megjelölt két kérdésre nézve, teljesen megfelelhetni vél az irányadó szempontoknak, s nem tartja szükségesnek, hogy egy és ugyanazon nemű cselekmény két külön törvényben két külön osztályra osztassák a szerint, a mint az vagy sajtó utján, vagy más módon követtetett el. A büntetőtörvénykönyv feladata ugyanis, meghatározni a büntetendő cselekményeket és azok büntetését. Erre nézve nem szükséges, hogy sajtó utjáni elkövetés s annak büntetése külön törvény tárgyát képezze. Nem különnemű cselekmények azok, a melyekről itt szó van, hanem a törvényben meghatározott ugyanazon cselekménynek egy bizonyos eszköz általi elkövetése. Elfogadva azon tételt, hogy a felbujtás fogalma csakis egy lehet, akár parancs, akár rábeszélés, akár nyomtatvány legyen a mód, a mely által a mindenik esetben szükséges tényező a determináló erő érvényre juttatik: ezen eszme fentartásával elenyészik minden indok, meiy e szempontból a sajtó utján elkövetett bűntetteknek és vétségeknek külön törvénybe foglalását szükségessé vagy kívánatossá tenné. Másképen áll a dolog, ha a törvényhozás külön, vagyis tágabb értelmet akar adni a felbujtásnak, ha a felbujtás helyett a sajtó utján • eszközlött felhívást akarja a sajtóvétség tényezőjévé megállapitni. Ez utóbbi esetben természetesen szükség lesz külön sajtótörvényre, mert ily tágítás az általános büntetőjog elveivel kiegyeztethetlen merev ellentétet képezne, s egy és ugyanazon törvény két ellentétes elv két ellenkező rendszernek egymást gyöngítő, egymást megtagadó gyűjteményévé válnék.