Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

860. SZÁM. 17 rendszer, s a dolog erre nézve is ugy, mint sok más tekintetben akként áll, hogy mindenik állam tényleges viszonyai határozzák el, vájjon az egyik vagy másik rendszer mellett óvatnak-e meg a legbiztosabban mindazon érdekek, melyeknek megoltalmazása a helyes sajtótörvény által eszközölhető, s melyek oltalmára fontosságában elsőrendű kötelessége hivja fel az államot. Teljesen igaz az, hogy a bűntett természete nem más, ha a cselekmény sajtó utján vagy más módon követtetik el; de nem kevésbé igaz az is, hogy a viszonyoknak meg nem felelő kitágítása a repressió körének eltörpíti a gondolat nyilvános közlésének szabadságát, s csökkenti azon nagy előnyöket, [melyeket a civilisatió, az állam és a társadalom érdekei az eszmék terjesztésének szabadságából nyernek. A létező viszonyok képezvén az elhatározás leghelyesebb és legbiztosabb alapját, s az 1848-ik évi XVIII. törvényczikk Magyarországon, az erdélyi rész kivételével, hat éven át tényleg hatályban lévén, a felelősség rendszerére nézve a gyakorlati élet tapasztalatainak kellett irányul szolgálni; ennek folytán csupán az esetben lehetett, de ez esetben kellett volna is az idézett törvény 13. és 33. §§-ban megállapított sarkelve^ megváltoztatni, ha ezen változtatás a szükség által igavoltatnék. Ily szükség nem mutatkozott eddig. A sajtóvétségek elkövetését rendszerint kevesbíti ugyan s nagyobb óvatosságra kényszeríti az irót már maga azon tudat, hogy kivüle és vele együtt mások is — a kiadó, a nyomdász — terheltetnek felelősséggel azért, a mit ő, közzététel végett, sajtó alá bocsát; de másrészről igaz az is, hogy ez által a szellemi munka az iparos bírálata alá juttatik, a mint igaz az is, hogy a törvény által felelőssé tett iparos sok esetben nem birja azon képességet, mely az ő intézetében nyomtatott irodalmi mű rejtett, elastikus és finom czélzásának felismerésére szükséges. Ily esetben tehát nem a bűntett szándékos elkövetése, sem az iparága kellő vezetésére szükségelt figyelem elmulasztása, hanem a magasabb irodalmi képzettség hiánya miatt büntettetnék az iparos. Ez az oka, hogy a legtöbb sajtótörvényben a nyomdász felelősségére nézve kivételes szabályok állapittatnak meg: „a köteles figyelem elmulasztásának" — a sajtóvétségekre nézve alkotott ezen különnemű delictumnak létrehozatalai, a legnagyobb részt ezen tekintetben gyökeredzik. A felelősségnek ily mérvű tágítása igazolt, ha szükséges; igaztalan és helytelen, ha felesleges. Nálunk e tekintetben, az eddigi tapasztalatok szerint, a rendszerváltozás szükségessége nem mutatkozott. Erre vonatkozólag nem nyilvánult oly vélemény, mely ily lépés szükségét tüntetné elő, sem a közszellemben nem fogamzott meg ily irányváltozást czélzó törekvés. A különben sem nagyszámú sajtópereink között alig volna található sok oly eset, mely a felelősségnek az időszaki folyóirat szerkesztőjére, a kiadóra és a nyomdászra együttes kiterjesztése esetében nem követtetett volna el. A törvény sújtja első rendben a szerzőt, a közzétételre közreműködő többi egyénekre nézve — az erkölcsi tekinteteken felül — eddig elég erősnek bizonyult azok subsidiarius felelőssége. A második kérdést a felbujtás elmélete képezi. Itt már nem kivételes szabályt, nem mellőzését a büntetőtörvénykönyv elveinek és határozványainak, hanem ellenkezőleg ezeknek alkalmazását kivánja a sajtó érdeke. A bűntett vagy vétség elkövetésére vonatkozó nyilvános felhívás, ugy a mint az az 1819-ik évi franczia sajtótörvény 1. §-ának alapján a sajtótörvényekbe és a sajtó utján közzétett közlésekre nézve más országok törvényeibe és gyakorlatába átment, s a mint azt a németországi sajtótörvények is elfogadták, a bünszerzőség s a mi — legalább a büntetésre nézve a franczia btk. 60. czikke szerint mindegy — a bünrészesség fogalmának kiterjesztését eredményezé. A leghiggadtabb férfiak visszariadtak azon roppant terület vizsgálatánál, a melyet e szó értelmének minden mesterséges kifeszités nélküli alkalmazásával az intellectualis bünszerzőség körébe bevonni lehet. Maga Chassan az 1819-ki sajtótörvény legilletékesebb értelmezője mondja : KÉPVH. IROMÁNY. 1872/75. XX. 3