Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

196 860. SZÁM. hanyagsága miatt vagy más valamely véletlenül közbejött körülmény miatt, a bűntettnek elkövetése meg nem gátoltatott is." E szakasz szerint nem teszi büntetlenné a felbujtót a visszavonás vagy a lebeszélés; hanem csakis a bűntett elkövetésének megakadályozására kifejtett tevékenységének sikere, mely ha egyébként nem biztos, az elöljáróság felhívása által biztosítandó. Miként győződik meg a felbujtó, hogy a felbujtott elhatározása megváltozott: az az ő dolga; ha ebbeli feltevése téves vala, az ő lebeszélése s a megakadályozás végett kifejtett tevékenysége, valamint véleménye, nem teszi őt bűntelenné. Csakis az elöljáróságnál eszközlöít jelentés az idézett szakasz szerint azon egyetlen mód, mely ha még elég idején tétetett meg : a bűntett későbbi elkövetésének esetére is felmenti a felbujtót a felelősség alól. Ez tehát ugyanaz, a mi a fenforgó kérdés indokaiban, magából a felbujtás fogalmából és természetéből fennebb kifejtetett. Talán némi tekintetben szűknek lehet mondani az 58. §. szövegét; mert a motívumok megszűntét nem érinti, holott kétségtelen s szintén a felbujtás fogalmából származik, hogy az esetben, ha a felbujtó bebizonyítja a felbujtott előtt, hogy a motívumok, melyek által elhatározása provocáltatott, tévedésen alapultak vagy ürügyül használtattak és a tettes ennek daczára is véghezvitte a tettet: ez esetben szintén nem Ítélhető el a felbujtó; mert az ő műve és a tettes cselekménye közt nincs, meg a causalis nexus. Ily esetben a bűntett okául nem lehet többé a felbujtási elfogadni, hanem azt kell következtetni, hogy a tett, a felhajtástól független egyéb okoktól követtetett el. De ez esetben a felbujtás nem is lehet büntethető s tulajdonképeni felbujtás, mint a bűntettnek oka és forrása, nem is létez. Ez volt oka annak, hogy az 58-dik §. nem reproducáltatott a jelen törvényjavaslatban; de annak kiegészítése a motívumokra vonatkozó rendelkezés által — mint a badeni büntető-törvénykönyv 123-dik §-ban előfordul, szintén nem meríti ki az eshetőségeket; míg ellenben — a jelen törvényjavaslat szövegéből, a doctrina útmutatása mellett, minden esetre—helyes megoldás származtatható le A bűnsegéd. A bűnsegéd szerepe a bűntett vagy vétség drámájában másodrendű. A segítő, bármily kitér jedett bármely befolyásos legyen is tevékenysége, abban lényegesen különbözik a tettestől, hogy nem saját bűntettét, hanem a másét mozdítja elő. JRossi következőleg különbözteti meg a segédeket a tettesektől és a felbujtóktól vagyis as: ismert terminológia szerint, a szerzőktől: „Az elhatározás és a materialis tett képezik a bűntett tényező elemeit. Azon egyének, a kik e két elem egyikének létet adnak, fő- és egyenes okozói a bűntettnek. Fenforoghatnak ugyanazon időben másodrendű könnyítések s további ösztönzések is; de a bűntett tényező elemei függetlenek e könnyítésektől és ösztönzésektől. E másodrendű cselekmények szerzői jóváhagyták a tervet, előmozdították annak kivitelét, de nem teremtették azt. A bűntett éppen ugy véghezvitetett volna annak tettesei által, talán nem oly könnyen, talán nagyobb veszélyh el s azonfölül találkoztak volna bűntársak, kik azt előmozdították volna. A bünszerzők határozzák el, hogy a bűntett létrejövend s azt létre is hozzák vagy létrehozatják: „a segítők csupán hozzájárulnak ezen elhatározáshoz, könnyitvén annak végrehajtását; de ők nem valódi szerzői a bűntettnek. Az elhatározás nem az ő tettük, valamint a végrehajtás sem as.

u E szavakban helyesen meg van határozva a segéd és a segítés fogalma s tüzetesen meg is van különböztetve a felbujtótól és a tettestől, valamint ezeknek tevékenységétől. Mossi kikerüli a régibb német criminalisták által megkülönböztető jellegül felállított ,érdek

u szempontját, mely szerint az volna a tettes, a ki „saját érdekében" akarja és helyezi a büntettet;