Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

860. SZÁM. 197 mig ellenben, a ki nem saját, hanem „másnak érdekében" mozdítja azt elő, nem tettes, hanem bűnsegéd' E régibb megkülönböztetés nem állja ki a birálatot; e mellett a kétféle tevékenység különválasztása nem érhető el; az érdek ugyanis nem elegendő és nem biztos ismérv, mely a változatos compiicatiok egész vonalán megakadályozná a különböző természetű közreműködésnek összezavarását. A segítőnek lehet ép oly, talán nagyobb érdeke abban, hogy a bűntett elkövettessék, mint magának a tettesnek vagy a felbujtónak; például a lopott tárgyaknak egy része őt illeti; vagy megtörténhetik, hogy a tettes csupán boszuból tervezi valakinek meggyilkolását, a segitő pedig azért mozditja őt ebben elő, mert ő lévén a meggyilkolandónak végrendeleti örököse, attól tart, hogy a végrendelkező szándékát megváltoztatja. Az, a ki a helyet, a hol a lopás elkövetése czéloztatik, előre megvizsgálja s a tapasztaltakról jelentést ad a tolvajoknak; az, a ki a szekrény kulcsait megszerzi s a tolvajoknak átszolgáltatja továbbá, a ki a gyilkolást forralónak mérget ad vagy azt egy harmadiktól megszerzi, hogy a gyilkosnak kézbesitse — a mennyiben működése csupán e cselekményekre szorítkozik — s a bűntett végrehajtásában nem vesz részt: bimsegitő, akár van a bűntett végrehajtásában külön érdeke, akár nincs. Segéd az. a ki szándékosan közreműködik a bűntett elkövetésére, de arra sem

: fel nem bujtotta a tettest, sem nem hajtotta végre a büntettet megállapító tettet, illetőleg nem működött közre másokkal együtt, azon tett végrehajtásánál. Azon kérdés, hogy lehet-e valaki felbujtó és segéd vagy pedig tettes és segéd is egyszersmind, csupán theoreticai érdekkel bir; mert a felbujtó, habár egyszersmind oly cselekményt is végezett, mely, ha magában áll, tettesét segéddé minősiti; a mi előfordulhat, ha t. i. az általa felbujtott tettesnek a bűntett véghezvitelére eszközöket is szerez, vagy ha a véghezvitelt a helyi viszonyok és körülmények kifürkészése által vagy más módon előmozditja illetőleg könyiti — a felbujtó e mellékes tevékenység daczára is, csak azon büntetéssel lesz büntetendő, mely a tettesek által elkövetett bűntettre van megállapítva. A segités csupán mint súlyosbító körülmény hat a beszámítás mérlegébe; de sem nem minősíti mássá a felbujtási, sem bűnhalmazatot nem állapit meg; következőleg a büntetésnek csupán a törvényben meghatározott tétel minimuma és maximuma közötti felemelését vonhatja maga után. Ugyanez áll a tettesre nézve is, a ki oly tevékenységet is kifejt, mely, ha más által eszközöltetnék, ezt bűnsegéddé tenné. Csupán theoreticailag tekintve a kérdést, ily megkülönböztetése a tevékenységnek szintén ugy képzelhető, mint a felbujtóra vonatkozólag. De ha e mellékes tevékenységből a tettes kettős minőségének megállapítása következnék, ez esetben csaknem valamennyi tettest egyszersmind bűnsegédnek is kellene nyilvánítani, minthogy a véghezvitel eszközeinek megszerzésében a véghezvitel könnyítésében, mások közreműködésének kieszközléséhez, mindenik bűntettes cselekvése természeténél fogva valamint a cselekvés sikerének biztosítása czéljából tevékenységet fejt ki. A tettes fogalma — a törvény eszméje szerint — magában foglalja a bűnsegéd fogalmát is ; és ennélfogva ez utóbbit egyszersmind ahsorbeálja. Gyakorlati jelentősége tehát nincs a megkülönböztetésnek. A tettes, ha mások kozzájárulása vagy közreműködése nélkül nem képes véghezvinni a forralt büntettet, iparkodni fog, hogy a segítésre rábeszélje azokat, a kik e czélra segédkezet nyújthatnak. Ha sikerül ez — mint látni fogjuk — tulajdonképen és magában véve a psyhicai bünsegités tényálladékát képezi. De a tettesre vonatkozólag ezen accessorius tevékenység jelentősége alábbszáll s csakis a büntetés mértékének kiszabásánál jő figyelembe, de nem állapit meg ideális bűnhalmazatot, sem a különböző cselekmények szerinti tevékenység szerinti külön minősítést. A mi a részességről általában mondatott, az különösen áll a segédekre nézve is. Határozottan kiemeltetik mindazonáltal, hogy a segítésnek is szándékosnak kell lennie. A cseléd, ki gazdája házának kapukulcsát feledékenységből rokonainál hagyta, nem bűnsegéd, habár • rokonai közül valamelyik a kulcs használatával belopódzik a gazda házába és ott lopást követ el.