Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
194 860. SZÁM. Igenis áll az, hogy a szándék nem vittetett véghez, a mennyiben a személyben tévedés történt. Áll az is, hogy a lesbenállás, a puskának Harnisch elleni szegezése gyilkossági kísérletet képeznek; de ha ebből azon következtetés vonatik, hogy a cselekmény további folytatása, vagyis a puska elsütése nem tekinthető a megkezdett bűntett folytatásának, mert a Harnisch ellen kisütött golyó nem eredményezheté Schielenek halálát, a kinek meggyilkoltatása terveztetett: ez már oly substilitás, melyre a kisérlet helyes fogalma alapul nem szolgál. Ha a puska elsütése nem képezi a Schiele elleni gyilkossági kisérlet folytatását, — akkor a lesbenállás sem képezheti a kisérlet megkezdését; mert a szándék valósithatlansága mindkét mozzanatban nyilvánul. Be azonfelül nagyon önkényes, a tettes gondolatában, szándékában és cselekményében egy bűntett véghezvitelére irányzott különböző tevékenységeket. két külön büntető cselekvényre felosztani. Azon bűntett, mely a lesbenállás által megkezdetett, végeztetett be a puska elsütése s az ennek következtében bekövetkezett halál által. Az okozati összefüggés nem szakittatik félbe a személyben közbejött tévedés által, épen oly kevéssé, mint az aberratió ictus esetében. A tettes szándéka arra irányult, hogy egy embert életétől fosszon meg. A tett eredménye az, hogy egy ember életétől megfosztatott. Ezen eredmény a tettes cselekvéséből, mint a tettnek előrelátott és rendszerinti okozata következett be, az által jött létre, ezzel azonban a causalis nexus teljesen meg van állapítva. Ez a concret esetben felmerült kérdésnek helyes elintézése és ezzel, elvi megoldását találja a kiemelt tétel. A felbujtóra vonatkozólag még csak a felbujt ás visszavonásának megvizsgálása van hátra. Alig van véleménykülönbség arra nézve, hogy a felbujtó nem büntettetik az esetben, ha a bűntett véghezvitelének megkezdése előtt felhívását visszavonta, és ez által vagy másképen, a felbujtott bűnös elhatározásának foganatbavételét egyszersmind meg is akadályozta; vagy ha oly korán értesítette a hatóságot a felbujtottnak elhatározásáról, hogy a-z képesítve volt a bűntett foganatbavételét, illetőleg a foganatbavétel megkísérlést megakadályozni. Az egyszerű vagy a késő visszavonás nem szünteti meg a felbujtó bűnösségét. Arra nézve hogy a felbujtó ment legyen a büntetéstől; a bűntett véghezvitelének, illetőleg kísérletének kell a visszavonás által megakadályoztatnia. Mindazonáltal megtörténhetik, hogy a tettes a felhívás visszavonása után, más motivumokból követte el a büntettet; ez esetben a causalis nexus szakadván meg a bűntett véghezvitele és a felbujtás között, a felbujtással okozati összefüggésben nem lévő cselekményért, az előbbi felbujtó nem is tétethetik felelőssé. Hogy azonban erre, bizonyos alapossággal következtetni lehessen, némely szabályok megfigyelése kikerülhetlen. Nevezetesen, ha a felbujtó bizonyos motívumokat használt a felbujtásra: a visszavonás csak azon esetben tekinthető valódinak, s hatást csakis ezen motívumok megszüntetése által gyakorolhatván: a felbujtó büntetlensége az elhatározóvá vált motívumok megerőtlenitésétől van eltétele zve. Ha például a felbujtó azon meggyőződést vagy hitet ébresztette fel valakiben, hogy ellene egy harmadik személy oly merényletet követett el, vagy készül elkövetni, mely életét vagy becsületét megsemmisítéssel fenyegeti, s ha ezen indok által sikerült a megrémített egyént azon elhatározásra bírni, hogy veszélyes ellenét meggyilkolja: a felbujtás alig fog valódilag visszavontnak tekintethetni, ha a felbujtott egyszerűen felszólittatott, hogy elhatározását változtassa meg. Ha ily esetben, habár az egyszerű visszavonás után, a felbujtott elkövette a büntettet: ez a felbujtó felbujtásának okozatául fog tekintetni, s ezen meggyőződést nem gyöngíti meg a körülmény, hogy a felbujtó visszavonta előbbi felhívását.
