Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

190 860. SZÁM. b) az azoknak személyére vonatkozó, a beszámithatásra, valamint a büntetés mértékére befolyással biró ténykörülmények. , A felbujtó felhív egy egyént, a ki lopás miatt több izben büntetve volt, — hogy lopja el számára a szomszédnak óráját; a tolvaj megalkuszik a bérre nézve s elvállalja a megbízást. A véghezvitel előtt a tolvaj fegyvert vesz magához, betöri éjjel a szomszéd lakának ajtaját s magához vevén az órát, midőn távozni akar, — az őtet észrevevő s zajt ütő cselédet, a kezénél lévő fegyverrel életétől megfosztja. A felhozott esetben az objectiv és subjectiv' szempontok különböző vegyülete csoportosul össze, melyek különböző irányban módositják a fentebbi szabályt. Objective tekintve az elkövetett büntettet — lopás és szándékos emberölés — a törvényjavaslat szerint pedig a 334., illetőleg 337. §§. esete forog fenn, melynek büntetése: életfogytig tartó fegyház. Ha ez volna egyedül irányadó, ez esetben a felbujtó is e büntetéssel lenne sújtandó. Ámde a felbujtó nem bujtotta fel a tettest emberölésre; subjectiv szempontból tehát a tett elkövetése ez ellen nem számitható be. A tettes túllépett megbízatása határain, egy egész másnemű büntettet követett el, mint melyre felbujtatott; ezen tett a felbujtó akaratától idegen; e bűntett éi a felbujtó közt nincs causalis nexus; a tettes és a felbujtó közt az emberölésre vonatkozólag nem létesült akarategység, mely a tettet mindkettőjök cselekményének mutatná. Ez okból, az eddig kifejezettek alapján, d e magából a felbujtás fogalmából kifolyólag is, azt kell kimondani: hogy az emberölés bűntettében a felbujtó nem részes s e miatt őt nem is terheli felelősség. De ha kiesik a felbujtó felelősségének köréből az emberölés, a concret esetben még négy körülmény marad fen, melyek, ha vagy mind vagy közülök egy vagy több behat a felbujtó büntetésének megállapítására: büntetése mégis sokkal súlyosabb leend, mintha őt egyedül csak az egyszerű lopásra adott meghagyás terhelné. E körülményekkel számolni kell a törvény alkalmazásánál, következőleg ezeknek a törvényhozó látkörében kell lenniök a törvény alkotásánál. És ez a tulaj donkép eni felhányt tere a complicitas theoriájának, nehéz kérdése a törvény megállapításának. A belga törvényjavaslat készítői az indokolásban nagy részletességgel tárgyalják e kérdést, idézve Chauveau-t és Eélie-t, reproducálva JBoitard-t, czáfolják a nevezett tekintélyeket; sőt Saus, egyik legkitűnőbb tagja e bizottságnak, a létrejött törvénykönyv alapelveit tárgyazó munkájában ismét visszatér e kérdésre. Mi is idézzük Boitard állításait, élőbbről kezdve azt, mint a belga bizottság. E két szövegben, a franczia Code pénale 59. czikk 2. és 3. pontját érti Boitard — csupán az-e a kérdés, hogy a részes tudomással birt légyen a tervezett büntetendő cselekményről, melynek kivitele megállapittatott; vagy pedig szükséges, hogy e tudomás kiterjedjen mindazon mellékkörülményekre is, melynek a bünszerző bűnösségét növelik és súlyosbítják? „Valaki vállalkozik arra, hogy őrködni fog künn az ajtónál, míg benn véghezvitetik a lopás A megállapított terv a tolvaj és a segéd közt, csupán az egyszerű lopás képezte, betörés, erőszak, szóval minden súlyosbító körülmény nélkül. De belépvén a tolvaj az épületbe, biztosnak hivén magát az által, hogy társa künn őrködik : betörést követ el, vagy létrán bemászik és igy kivetkőzteti természetéből a tettet, melyre a másik segédül vállalkozott s vétség helyett, valóságos büntettet követ el. „Az 59. czikk értelmében a bűntett büntetése fogja érni a segítőt, ki nem birt tudomással e súlyosbító körülményekről; kinek irányában nincs bebizonyítva, hogy tudta volna azon cselekményeket, melyek a vállalkozás természetét denaturalizálták ? Megemlítvén a semmitőszék több rendű ítéleteiben kimondott azon elvet, mely szerint magában azon tény, hogy a részes tudva elősegítette a bűnös cselekmény elkövetését, elegendő arra, hogy mind-