Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

170 860. SZÁM. nem semmivé válik, midőn azok kísérletének megbüntetése forog kérdésben. Ha egyrészről nem hagyható büntetlenül a bevégzett vétség által okozott rósz, de másrészről nincs indok arra, hogy e kis perek szaporittassanak, midőn a rósz nem is következett be, s az egész nem haladta túl egy igen csekély veszély és igen csekély nyugtalanság határait." A vétségek, melyek kísérletét a jelen törvényjavaslat büntetni rendeli, a következők: a pénzhamisítás, 196., 200. és 201. §§. ; a hamis tanuzásra csábítás, 211. §.; a közegészség elleni vétségek, 306. §.; a lopás, 324. §.;' a zsarolás, 338. §.; XLI. fejezetben meghatározott vétségek: a marhavész elleni rendszabályok megsértése, 414. §.; idegen vagyon megrongálása 415. §.; és a hivatali hatalommal elkövetett visszaélés, 439. §. A kísérlet büntetése. Az ujabb kor tudományos fejlődése a criminalistica terén, két nagy eszmét mutat fel legfőbb diadala gyanánt; az egyik az akaratnak elismerése, a bűntett elhatározó elemévé a másik a büntető hatalomnak nyilvános természete. Mint minden helyes eszménél, mely hosszú küzdelem után uralomra jut, ugy e kettőnél is megtörtént, hogy elismertetésük után egyoldalú kizárólagosságra irányoztattak, s a bennük rejlő igazság a velük szemközt vagy körültök álló más igazságok jogos hatásának fejlődését és érvényesítését akadályozta. A tudomány, mely végre is a minden oldalú megvilágításban találja valódi feladatát, ujabb és ujabb búvárlatok után végre felismeri mindenik eszmének, mindenik tényezőnek helyességén kivül azon határokat is, melyeken tul az alapjában igaz tétel megszűnik igazság lenni s az áldásos gondolat tulcsapongássá, közveszélylyé válik. Ettől fogva a haladás a hátrálásban áll, a helyes eszmének visszavezetésében azon korlátok közé, melyek között az lényegében igaz s alkalmazásában üdvös. Hogy a büntet ez akarat által határoztatik el és hogy maga az eredményekben nyilvánuló merő tény nem egyedüli tényezője a bűntettnek; ez senki által sem tagadtatik. Ennek felismerése nyitotta meg a tért, a kísérlet, a felbujtás s a fenyegetés által elkövetett cselekmények természetének felismerésére; de az ebből kifejlett subjectiv felfogás az akarat mozzanatának korlátlan vagy illetéktelenül kiterjedt uralmára vezetvén, ezen kiterjedésében az eszme, a mint nem volt helyes, ugy ártalmassá is fajult. A kísérletben épen ugy nyilatkozik a jogellenes akarat, mint a bevégzet bűntettben; a kísérlet által épen ugy adatik rósz példa a társadalomnak, mint a bevégzett bűntett által; a kísérlet tehát épen ugy büntetendő, mint a bevégzett s illetőleg a bűntett által eléretni czélsott eredményt eszközlött bűntett. Ezen, különösen Fiiangieri által felállított kiterjedésében az eszme nem igaz s annak idáig vitt elfajulása, csakis a vele szemközt álló mozzanatok jogosulatlan mellőzése által képződhetett. E reflexió nemcsak mint egy hibás theoreticai tételnek helyreigazítása, hanem a törvényhozás gyakorlati feladatánál fogva is nyomatékkal bir; mert mai nap is hatályban van hazánk nevezetes területén azon büntető-törvénykönyv, melynek a kisérlet büntetésére vonatkozó alaptétele, e hibás eszmében sarkallik. A kisérlet helyes fogalom-meghatározása a franczia Code pénál-hól ment át Európa büntetőtörvényvkönyveibe; mindazonáltal kevés kivétellel a kisérlet büntetésének igazságtalan szigora nélkül. Természeti igazságnak jelöltetett ezen fejezet indokainak bevezetésében, hogy kisérlet nem büntethető